Mert a világ attól színes, hogy nem fekete-fehér.

4 soros haiku.

L.O.:
Az életemről, elszalasztott lehetőségekről, ballépésekről, unalomban vagy magányosan töltött perceimről, kudarcaimról és a férfiakról

Nem bírom,
Nem bírom,
Megőrülök
b---meg.
 

Előszöris. Szerelmes vagyok. Plátóilag, mármint.

Ez az ember csodálatos. Barátaim tudják, hogy már egy ideje hajlok a swing és a jazz felé, az utóbbi időben nagy svungot vettem, ha bátor leszek egyszer, elmegyek egy este a pesti Jazz Clubba is.

Egyébként nehéz megszervezni az életem, de látom, ez nem csak nálam van így (kedves Black Ladymnél is hasonló gondok vannak, plusz tudom, ő még ezer más dolgot csinál...). Ja, és ezúton üzenem neki: azóta még elegánsabban öltözködöm. Nohiszen.

Szeretnék több helyre elmenni, vagy csak beülni a Könyvtárba (nem a kisbetűsbe, a nagybetűsbe... :D), eltrécselni egy-két emberrel. Mondjuk az Eugénnal, mert hiányzik. Vagy elkérném megint az Olivér limójából fennmaradó gyümölcsöket. :D (Akik nem élnek velem együtt: egy értelmi táraságban, filozófusok és egyiptológusok között én, a NAGY ANGLISZTIKUS (...) képes voltam kézzel befalni a citrusdarabokat a fentebb említett fiatalember poharából. (Önként adta oda, hé!) Hja, kérem, a legjobb felszedős dumám: "Kiszívhatom a citromod?" :D)
Vagy csak ha megint hárman együtt lehetnénk (Pippem gyógyult lábbal, Vercim válláról(?) meg kerüljön már le a KŐ... bocs, rossz vicc :P ) boldogan és felhőtlenül, mint előző félévben.

De nem, mert ott a munka, a tanulás, a családom (aka a Vérem, kivel együtt élek, s kit egyre jobban és mélyebben tudok szeretni), a hobbim, a tánc, ugye... Apropó, tánc. Június elején fellépési lehetőség lesz, úgyhogy bezsongtam, gyakorlok sokat, menni akarok feltétlen. Persze a vizsgaidőszak ha közbeszól... De múltkor fátylaztunk és imádtam. El se hiszitek, milyen csodás érzés. :3

Ja, és: már nem vagyok KFC-szűz. :D/D: (?) Ma ettünk, Vérem javaslatára. Nem volt rossz, csak csípett, nomeg a kedvenc majonézem nagyot dobott rajta.

Mitis mondjak? Tavasz van de hull a hó (Hűvösvölgyben szakad), minden hajszárító, mit kézbe veszek elromlik és nem találok egy nekem való táskát.

"...let's fly, let's fly away..."

... nem más, mint hogy a nők elférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek. Alig van már férfias büszkeség, vagy a nők nem hagyják, hogy érvényesüljön (a nők nagy többsége sem elég nőies) és ez szomorú. Legalábbis a körünkben/korosztályunkban így van.

Ja és komoly gond van már ezzel a világgal (legalábbis Charlie szerint), ha így kell mondani: "Az XY (név) egy srác srác."

Szerintem ott van gond, ha bátyád ajánl fel neked régi rajzfilmet megnézésre. (Jól van na, gyerekkori közös kedvenc!!!! D: )

1. Hála isten a sok surmó már egyre gyengébb (lustább?), és nagyjából nyugodtan lehet ünnepelni.

Láttam a hírekben egy érdekes esetet: nagyon decens kinézetű fiatalember értelmes, normálian ünneplő emberek között ordibál ordenáré módon, hogy "GyÚ(!)rcsány takarodj!". Körégyűlnek az emberek, hallgasson már, egy hölgy már a száját fogja befelé, erre az úriember(?!) van megsértődve, bár legalább tettlegességhez nem folyamodott. Aztán elvitték a rendőrök. Hja, kérem, és meg voltak "sértődve" a tüntetők, hogy már tojásbirtoklásért/bekiabálásért/transzparensekért is elvitték őket. Ennyi, gyerekek, az a csoda hogy eddig "játszhattatok". Ha más a véleményetek, azt kultúrált módon is elő lehet adni, miért kell ahhoz dobálni és elrontani más ünnepét?!

Én bizony már vittelek volna titeket dolgoztatni az egyik autópálya-építésre, ott vezessétek le az energiáitokat.

2. Szívesen mondanám Orbán úrnak, hogy "haljál meg" egy kicsit vulgárisabb formában, de nem teszem. Mondjuk most is voltak olyan transzparnsek, hogy "Vedd úgy, hogy megdobtalak!", erre is rá lehetne vetíteni... Hm.

Mi a francnak kell az embereket uszítani, izgatni? Hát ez magának az ünnep, Orbán úr? Ez a magyar összetartás, a magyar nép legnagyobb ünnepén (én ezt jobban tudom értékelni, mint az október 23-at)? Hogy "az elmúlt 7 év szocialista restauráció" meg az "utolsó március 15 a nagy változás előtt"? Hát miért szédíti Ön a magyarokat még jobban, hát nem elég szédült ez a nép így is?
Vagy az a baj, hogy látványosan visszaesett az erőszakos megmozdulások száma, és ez a "beszéd" ezt a számot hivatott feltornázni?
Nem vagyok "Kúrcsányista". Nem szeretem a mai magyar politikát. Mégis úgy emlékszem, az MSZP nem uszított így a múltban, s nem épp a nemzeti ünnepet pécézné ki.

Hogy másik oldal is legyen: Gyurcsány úr beszédéből keveset hallottam (ment a másikon valami film...), ő még mindig túlszépít (csupa jó dolog történt 1848 óta, WTF?), de volt benne igazság is (legyünk büszkék a sikereinkre, nem csak rossz történt), és úgy hiszem, nem mocskolódott politikailag. Legalább ünnepen nem. (Ha mégis, tessék kijavítani.)

Orbán úr, vegye úgy, mintha. Mintha azt mondanám Önnek, hogy kérek egy kis politikai békét az ünnepeken. Remélem ehhez nem kellenek emberek, hogy az Ön rosszát/életét akarják.

Eugén, te egy csodálatos ember vagy, ezt már ennyiből megállapítom.
És elmondhatom, hogy van egy ismerősöm, aki profilból olyan, mint Kirkegard. Hurray!(?) :)

P.S.:
Amikor eldöntöm, hogy boldog leszek és szeretni fogok mindenkit, miért üt be a krach tömegestül?

Jó hely ez a Dzsörmeni. Kicsit esős (de látom itthon se más a helyzet), de nagyságrendekel tisztább (a levegő is, a környezet is), mint... hát, nem mondom, hogy kishazánk, merthát "Magyarország, én így szeretlek", hangoztatja a Soproni reklám (én azért nem "így" szeretem, a színesfémlopásokkal, ilyen-olyan bűnözéssel, politikai mocskolódással, válsággal, stb. ...), de mondjuk úgy, szebb és jobb, mint a helyek, ahol mostanában megfordultam.

Annyira, hogy komoly terveim fogalmazódtak meg a kinti tartózkodással/tanulással kapcsolatban, és ennek érdekében már lépéseket is tettem, de a gyümölcse ennek nem idén lesz...

(Ismét) Nagyon megkedveltem a német nyelvet (hisz használtam is, mint a fene). A kezdeti gondokat (nem- és módegyeztetés) leküzdve kiderül, nagyon gördülékeny és a "nyelvemre illeszkedő" dologról van itt szó (hozzáteszem, ennyit szerintem sose beszéltem egyhuzamban németül, mint most, és - itt jön az önfényezés, mert ezt itt szabad - igenis meg vagyok/voltam magammal elégedve. De Ti, drága Barátaim, mind tudjátok, milyen csodálatos "zseni"kölyök vagyok, úgyhogy itt hagyom is abba. :)).

Sok helyen voltunk (nem ám nyaralás volt ez!), de bővebben majd személyesen. :) Tennék is fel képeket, ha Apum le nem nyúlta volt a fotóapparátust...

Egy sztorit emelnék ki, a címet magyarázván: vendéglátónk, Günter egy csodálatos ember, mellesleg elkötelezett evangélikus. A katolikus és evangélikus egyház múlt kedden, 3-án összefogott a szabad vasárnapért, és békés tüntetést szerveztek. Úgy adódott, hogy persze, vezetőnk (főszervező lévén) is részt kell hogy vegyen, és praktikusságból azt indítványozta, találkozzunk a tüntetés helyszínén (egy kisebb téren), onnan, ha akarunk, maradunk, ha nem, együtt elindulhatunk a buszhoz.

Nem mind értettünk egyet azzal, hogy olyan rossz lenne, hogy vasárnap nyitva van az üzletek kevesebb, mint fele, de légyen, idejében visszaértünk a találkozóhelyre a szabadidő végén. Nos, mi tömegre számítottunk, ami nem volt, pedig elviekben akkor már 15 perce beindult a nagy tüntetés.

Fogtuk magunkat Anyummal, leülénk a HATALMAS tüntetős-plakát mellé egy padra. Szállingóztak még a többiek (magyarok), sorban telepedtünk le a padra, és vártuk a tömeget. Rajtunk kívül 2 technikus lézengett a hangosítás körül, egyébként senki. Eltelt egy fél óra, háromnegyed, és még mindig mi voltunk a KEMÉNYMAG! :D

Most tessék elképzelni, ahogy a helyzetben alig érdekelt magyar turisták ott ülnek megszeppenve, vezetőjük s a tüntetők sehol, és szép lassan szállingóznak hozzájuk az emberek (nem nagy szám, kb 5 összesen), hogy akkor mi is a tüntetésre jöttünk? Hááát, igen is meg nem is, mint a jó mesében. :D

Közben kielemeztük, hogy bezzeg ezek a németek nem tudnak tüntetni, mert még az oly ismert (és saját bőrömön tapasztalt) precizitásuk sem tudták betartani. Bezzeg a magyar tüntetők itthon, már a nap kezdetén ott szoktak lenni... hasonlóképpen mi is. :D

Több mint egy óra után megérkeztek a tüntetők, lovas felvonulás (1 lóval, azért késtek mert a másikkal gondok voltak), kis zenekarral, beöltözöttekkel, és sokan-sokan gyertyákkal. Mi meg ott álltunk megszeppenve az első sorban, ma is azon gondolkodom, hogy MIÉRT...
Nem maradtunk sokáig, de az az egy órás várakozás is elég volt, hogy Anyum csúnyán megfázzon, és azóta is azt emlegeti: "A tüntetés árt az egészségnek!"

Egyébként 2 nappal később voltunk túrázni a megfagyott, megjegesedett, sokszor bokáig hófedte sűrű és sötét erdőben is (én közepesen magassarkú bokacipőben :D), úgyhogy volt ott izgalom.

Hazafele meg rekordsebességgel jöttünk, kb. 13 óra hosszáig tartott az út Nyugat-Námetországtól hazáig (Közép-Kelet Mao.).

Úgyhogy jó volt, szép volt, az én egészségemnek még a tüntetés se ártott, jópasikat bár nem igazán láttunk, de mndenki nagyon kedves és aranyos volt. A többit meg majd szóban. :D

UI: Nincs kedvem ZHkat írni, előadásokat és pótórákat tartani! A PS2-m előtt akarok ülni egész nap, és sok pizzát enni. :S

De most tényleg......

Aw shit, csak én vagyok ilyen deviáns, tropa alak, hogy annak ellenére, hogy magamra adó, viszonylag csinos, értelmes gondolkodású, önmagamat eltartó nő létemre nincs társam, és (nem is ez a legnagyobb gond), ezt az élet állandóan az orrom alá dörgöli?

Például iwiwen észrevettem, mintha igencsak megfogyatkozott volna az ismerőseim száma, nosza, nézzük meg, kik "tagadtak le"-- nem is ez, hanem lépten-nyomon olyan fotókba botlok, ahol lányok-fiúk (itt a hölgyek-urakat valahogy nem tartom megfelelő megnevezésnek) állandóan páros képeket lökdösnek fel főképnek  (van, hogy még együtt is regisztrálnak, te jóságos isten...). Ennek erősebb manifesztációja mikor smárolós/majdnemszexelős képeket tesznek ki.

Kérdésem a címben szereplő mondat.

Az, hogy premier plánban smárolod "párod", inkább menjen a szextárskeresőre, szerintem az iwiw "szinglijeinek" (pfuj) 99%-át nem érdekli, idegesítőnek találja. Én még idétlennek is tartom. Jaj mekkora kötődés, eszem a szíveteket... úgyis szétmentek, abban is akkor jó a szakítás ha a Szakítósra meg lehet írni, a népek meg letolnak, hogy mekkora egy idióta vagy.

Szóval ez a nag kötődés... nemár. Egyébként se érdekel, hogy néz ki a csajod/pasid, elég ha odaírod, kapcsolatban. Vagy akkor már csináljuk normálisan, és egyből szexelős képeket tegyünk ki - oppardon, gumi nélkül, ha lehet, kthxbye.

Ha nem tettem volna már túl magam a kérdéskörön, megint elkezdenék sírni-ríni, most akkor velem van a baj, omfg-ohnoes. Nem. Veletek van. :D
Nekem nem kell érettségis alkalmazott. Nem kell mittomén, MÁVos partner. Nekem igényes (szövetkabátos), értelmes FiatalEber (Úriember?) kell. És még akkor se számítson sokra, mert 1., minden pasi egy  ...  (kedv szerint beilleszthető melléknév, vagy azok halmozása), 2., nem érdemlik meg, fenemód nem érdemlik meg a szeretetem, a szerelmem.
Gebedjen meg, aztán majd meggondolom. (Mínusz ebből a halmazból Apum, Bátyám, Nagybátyám és persze Charlie meg Ákoska Királyfi!)

Ebből is látszik, nem a pártalansággal van nekem gondom (inkább legyek nélkülük, mint egy kétszínű, aljas rohadékkal), hanem az aládörgöléssel. Ha jönne szembe a jótündér, mint a viccben, első kívánságom: menjen szét minden édibédi "járós" párocska (elég itt Mao.-n, ja és Nináék kivételével!), én meg, Petrusommal az oldalamon, sátáni kacajt eresztenék el a Gellérthegy tetjéről, és az hiszem, nem sajnálnék senkit. Mert igazán, ezt csináljuk, csak lassan és nem egyszerre.

Padon, nem akartam ennyire anti lenni, de ha valakit megsértettem, akkor vissza ne találjon jönni, szépen kérem. Sajna minden párkapcsolat rossz, bűnös, felejtendő dolog. Kivéve Anyuméké. Meg Petrus szüleié.

Belegondolva, így nem fogok egyhamar párra lelni (pedig, ahogy Enikő barátosném mondá:"visszafogottan elegáns"sá nőttem ki magam. Hurray.), de teszek rá. Már előre látom, férjem se fog akadni (bár vagy Charliet, vagy Ákoskát megfűzöm, ha 40 évesen se kellek senkinek, gondoljanak már rám), ha meg annyira fog hiányozni a fehér ruha, elmegyek egy ruhaszalonba dolgozni. Vagy leszek koszorúslány.

És Kedves Rokonaim. Ha ég egyszer meg meritek kérdezni, van-e udvarlóm, és "jaj kivel töltötted a Valentin-napot"?, visszakérdezek, mikor írjátok már meg a végrendeleteteket, mert ahogy kinéztek, nem tudom még meddig húzzátok...

Ja és: Dójcsland Dójcsland ber alles!!!
Kedvenc Barátim, gondoljatok rám, míg odavagyok. Nemkedvencek... mit csináltok még itt? Hess!

A mai nap igazsága.

A Valentin-napot (amit mellesleg utálok) azzal tölthettem, aki igazán fontos nekem:

A PS2M-MEL!!!! :3

Petrus barátném, az a csodálatos, újra és újra felvillanyoz.

Megvan a jegyem az Avenue Q előadásra!!! Jézusom, a gyomrom megremeg az izgalomtól, ha rágondolok! Félek, örömömben el fogom magam bőgni az előadás alatt. :P

Btw sírás: láttátok az új Soproni reklámot? Az a vízilabdás fószer van benne, meg Magyarországról beszél. Bár vannak benne lükeségek (a magyar a legnehezebb nyelv), de engem az is megríkatott, ilyen szép reklámot még asszem sose láttam. Oké, hatásvadász, de nem érdekel. Valahogy érzem, hogy szívből jön a csákónak a dolog. :)

Új hastánccuccok! És JESUS milyen olcsón! Legalább 8000 Ft-ot spóroltam egy vásárlással. (Hú ez de vásárlásmánosan hangzott :P) Nomeg ezek azért fellépőruhának sem lesznek ám rosszak.

Mindjárt Németország!!!! Mármint... ide írtam? :D Megyek ki Dójcslandba. Egy vasárnaptól-péntekig tartó dolog lesz, már alig várom. :3 (fő pozitívum, hgy egy büdös fillérembe nem kerül xD). Végre egy kis idő anyával. :)

Osztálytalálkozó! Izgulok, bár úgyse olyan lesz, mint elgondoltam... :P Mégis furcsa les megint a koliban meg minden... s ha minden igaz az osztály nagyja eljön. Úgy hiszem ideje lesz 1-2 szálat elvarrni, feltéve, ha az illetékes hölgyemény eljön...

Pizzát fogok rendelni ebédre és kész. :)

Amit sajnálok és rendbehoznék:

Kevés idő/elhanyagolt, számomra oly drága emberek. Úgy elmennék már bulizni, de "jaj nem lehet mert másnap korán van óra/mennem kell osztálytalálkozóra/tanítok..." D'OH.

Ja, meg olvasnék is.

Nézek. Látok. És egyre elkeseredettebb vagyok.

Állok a folyosón, arrébb áll egy kedves arc. Vagyis inkább szimpi arc. Megnézem jobban, "mi is a kínálat", csak hogy biccsesebbek legyünk, és persze a kedv egy pillanat alatt 0 alá esik, Mínuszországba. Merthát az úriember(?) vékony, mint egy keszeg. A lábakra vetíteném ezt ki különösen. Félelmetes, mikor (mégha nem is olyan szűk, "disznólábasító" farmerba bújtatják lábaik - megjegyzem, az IMÓ és azzal nem is kezdenék soha) egy hímnemű vádlijánál az én felkarom is vastagabb, ami, bevallom, nem épp 2cm-es átmérőjű, de még bőven a jóízlésű nőiesség határain belül van. Szal pálcikalábak GÁZAK. Nekem. (Ugyanez a póklábakra hajazó karokkal. Ne duzzadjon izommal, deazér....)

Plusz vagy égnek zselézik hajzatuk, vagy a szemükbe (ki se látnak alóla, DUH), már ugye ha VAN nekik. Vagy van ugye a hosszabb lobonc (mindenféle hosszban), amit egyesek több-kevesebb sikerrel fognak össze.

Szerintem az én férfiképemmel van baj. Hogy köröttem barátaim/férfi családtagjaim mind megtermettebbek (mackósnak is mondhatnók :)), hajukat jól kezelik (mint --- és itt közszolgálati közlemény: Ed innentől CHARLIE-ként szerepel :D --- szal mint Charlie!), nem izmos kigyúrt tesztoszteron-bombák, hanem kellemes, férfiasan férfias... férfiak...? :D Szal nem nyakigláb keszegek, akik mellett zavarban érzem magam (lsd. fentebbi karos dolog). Meg nekem nem kell olyan ember közelebbi kapcsolatnak, akinek szúr a csontja. O___o Másrészt a nem-fogpiszkáló lánykák, mint jómagam nem is néznek ki túl jól egy ilyen ropikatona mellett. Engem feszélyezne.

Pedig mostmár állítólag nem a Nagy "Kigyúrt Izomagy" Pista a menő a 15éves (éskicsitidősebb, avagy sokkal idősebb de lényegesen kevesebb IQjú), mélynövésű kurvának öltözött csitrik körében, hanem a karótnyelt, sótlan, szemüveges(!!!), piszkafa entitások (akik mellesleg vagy infósok (bár oda azért nem mindig ereszkednek le) vagy bőcsészek (valószínűbb)). Szal megint (még mindig) nem vagyok trendi. De szarokrá, mint mindig. :)

Néha megfordul a fejemben, hogy túl válogatós vagyok, aztán inkább arra kenem, fertelmes a felhozatal. :) Ó, miért nem jön Jack Black csak úgy szembe az utcán...? D:

... nem volt átlagos, így gondoltam megörökítem. (A tegnapról van szó :))

Kezdődött úgy, hogy elaludtam, mint egy sertés. Egy ismeretlen, 30-as szám keltett 2 órával később, mint ahogy az ébresztőm beállítottam... turbó üzemmódra kapcsoltam, fél óra múlva már az egyetemen voltam, hitelesíttettem gyönyörű indexem (4,2-es átlag!!!!!!!!), majd le is adtam. Plusz egy-két tavaszi cuccot is beszereztem egyik kedvenc butikomból, rögtön az egyetemmel szemben.

Hazafele be a postára - mert persze annyira tipikus a Magyar Postától, hogy egy kerületen belül vesztenek el egy csomagot - szal be a postára, és Tudakozvány feladása. Aztán közért. És na itt ért a meglepetés! Csak úgy random vásároltam dolgokat (tej, felvágott, zsömle, stb.) ami kellett itthonra, s mi lett a végösszeg? 666.

Mondanom se kell, elröhögtem magam a helyszínen... Aztán haza, CSK és Simpsons, közben a Gotham Girls befejezése... este tánc, majd később irány Pippi és Ed, velük meg a Silvershine koncert, amin úgy volt, hogy végig táncolunk, ami sajna nem jött össze, de aztán csináltunk jó hangulatot. (Ezúton bocsi, hogy nem tudtam eleinte rátok hangolódni, szar az életem, na. :) De imádlak titeket, és köszönöm, hogy elvittetek!)

A csúcson kell abbahagyni, mondják, s így is tettem: egy adag fergeteges táncolás után Verciékkel az eljövetelre szavaztam. Bevallom, rosszabbnak gondoltam a környékünk, de pl. a Népszínház utca és a Köztársaság tér szinte totál kihalt volt. Itthon bátyám fogadott a maga tartózkodós realizmusával, mindig pedáns kifogásolásával ("tartsd meg egyedül a szekrényt, ja és közben húzd ki alóla a szőnyeget" hát kösz...). Most meg itt ülök, negyed1, remélem Edék még mindig vidáman ropják...

Jók az ilyen esték. De egy dologra rájöttem, múltkor, a 4esen utazva a Nyugati felé: ha meghalnék (és ez azóta a perc óta él, nem csak akkorra vonatkozott) egyetlen egy dolgot bánnék: hogy nem mondtam el a szűk kis családomnak és a barátaimnak, hogy szeretem őket. Olyan üresnek érzem most a létem, olyan hiábavaló kapálózásnak, hogy nem bánnék én semmi mást, csak ezt az egyet. Persze felmerült a kérdés: ha elmondanám nekik szép sorban, akkor vajon meghalhatnék (ne adj Isten, végezhetnék magammal)? A válaszon a mai napig gondolkodom. Csak félek, nagyon félek, hogy amíg gondolkodom, kicsúsznak a kezeim közül, mint a homok. Azt már azt hiszem, nem bírnám értelemmel, lélekkel, akármivel. Akkor már tényleg nem lenne mit bánni ebben az életben, és kilépnék az elé a hülye metró elé.

Barátaimnak üzenem, elnézést az IMÓ sorokért. Máskor talán nem erőltetitek az alkoholt. :)

Blülülülülülü!

(aki nem fogja a címet, nézzen szembe vele, hogy csak alulkultúrált alacsonyabb létformaként tengődik eme világon, mert nem ismeri a Simpson családot)

Szeretnék valami vidámat írni. Tényleg! Gondolom unalmas lehet, hogy bele vagyok poshadva (szintemár) ebbe a kontinuális rosszérzésbe, főleg a barátaimnak. Mert megkérdezik: Hogy vagy? Én meg: néha így, néha úgy. És tényleg igaz, hullámvasutazok érzelem-országban. Ilyenkor gáz, ha depresszióra való hajlam fut a csládodban, mert akárhogy akarnád, nem tudod megakadályozni, hogy a keserűség ne áradjon, és lepjen el egész a fülcimpádig.

This life sucks.

Na, én tényleg akarok, de nem megy basszus. Pedig épp multkor kérdezte Rita néni is, hol a régi blogom. Jah, hála a "kedves" ismerősömnek, azt már inkább nem használnám. De ide is, mit írjak? Mikor Lányom olyan ügyesen, olyan csodálatosan felülkerekedik a legutóbbi postjában egy olyan fájdalmon, ami elviekben sokkal nagyobb mint az enyém...? Szóval el vagyok maradva. (És ezen hosszútávon már, fájdalom, a csoki se segít, egyszerűen hozzászoktam már s nem termel endorfint.)

Megnéztem a Sötét Lovagot (hopp egy értelmes téma!). Nem volt rossz Heath, bár nekem kissé kevés volt. Mármint ideileg, annyira túl volt hype-olva, azt hittem, több időt kap. Vagy nemtom. Oké, nem a Joker Lovag volt a címe... De azért jól alakított. Nem volt egy klasszikus Joker, de én ezen már nem kapom fel a vizet, ez úgyis csak újraértelmezés, és annak (önmagában) nem rossz.

Egyébként is Harley Quin-t meg Poison Ivy-t szeretem (a kpregényből meg a régi Animated-ből, nem a filmből... Harley mondjuk abban benne se volt, Ivy meg randán nézett ki), ők meg ugye nem tették tiszteetüket, s valószínűtlen hogy fogják. Nem baj, a Devantart.com-on bőven megálmodták őket is "Sötétlovagosítva", úgyhogy ebből lehet táplálkozni.

Ja és, írni kéne. De utálom a behatárolódásokat. Novellát, 15ezer karakterben? Szóközökkel?! Nane. Mondjuk még meg is oldanám, ha nem lennék ilyen rohadt lusta, ha szabadidőm nagy része nem csak tévézésben és gémelésben merülne ki.

Ja, olvasok is. Hogy mit, az titok. Mindenfélét. De kedvem nincs semmihez. Dolgozni se (csak azt muszáj) meg kimozdulni se (bocs Pipp, ez az igazság, nehezen szánom rá magam).

Summa-summarum: mission failed, még mindig nem tudok egy normális posztot írni, amiben legalább kicsit megcsillan az életvidámság. És még csoki sincs.

Telegetnek a napok, vagyis az órák gyorsan, maguk a napok pedig lassabban. Pedig azt hittem, nagyobb "fun" lesz, ha végre vége a vizsgaidőszaknak...

Igazolni látszom azt az elméletet, hogy a kedvesség "kosara" sosem ürül ki, kivenni mindig lehet belőle, még ha úgy érzed, befelé nem, vagy alig folyik. Pedig nem is olyan nagy dolog a kedvesség, és jobbik esetben nem csak másoknak, de magadnak is örömet okozhatsz.

Hogy segítesz egy babakocsis anyukának, vagy netalántán kétszer is nagyonszépen megköszönöd az ügyintéző munkáját, ha látod, hogy egy fiatal kínkeservesen osztogatná a szórólapot, és odalépsz, hogy no, adjon egyet, ha felajánlod, hogy inkább futsz egy kört, hogy a barátaidnak könnyebb/jobb legyen. Ha mosolyogsz a kiszolgálóra, és biztosítod, hogy semmi gond, hogy még várnod kell a burgeredre, mert igazán ráérsz.

Jó ez igazából, balzsam a léleknek, vagy mi. De végső esetben csak pótcselekvés, a szeretetigény kielégítésére való (szar) próbálkozás.

Szánalmas vagyok...

Szerk (egy év után): kedves Olvasó, ha véletlen úgy adódna, hogy böngészed a blogom régebbi bejegyzéseit, biztos észreveszed, hogy ettől a dátumtól sokáig szomorú, keserű hangvételű dolgok jönnek. Nem, nem a "nincs jobb dolgom" korszakom éltem, hanem történt valami, ami alapjaiban rengette meg az emberekbe vetett bizalmam és jó egy hónapra hazavágott. No most már érted. :)

Nézzetek Wolf's Raint, mert az jó.

A cím az egyik régi novellámra utal, amit szívből ajánlok mindenkinek: itt olvasd el. Jólesett olvasni, bár nagyon is tökéletlen, de mégis, örülök, hogy tudok még ilyet írni.

Gáz ez a cím, de mit tehetnék, a vizsgára felkészülés lerohasztja az agyam, és még csak nem is élményes formában (ti. mint azt a barátaim teszik).

Szóval tanulgatok, de nagyon nehezen. 2 vizsga van még egymás hátán, de az eszem már máshol jár... persze, a következő bulikon, hogyafenébene, meg azért felelősségen is. :)

Még január elején írtam, hogy feladogattam hirdetéseket, hogy korrepetálnék/fordítanék. 1-2 fordítói dolog összejönni is látszott - aztán nem lett belőle semmi. Mivel vizsgákra készültem, pillanatnyilag nem hatott meg annyira. Aztán egyre jobban. Azzal kezdtem időmet eltölteni két tanulás között, hogy veszettmód kerestem az (ingyenes) magántanár-hirdető oldalakat. A két legismertebb talán a tutimagántanár és a tanárbázis, (nomeg talán a diáktanítók), de míg előbbi nemhogy drága, de alig szolgál infóval 1-1 magántanárról, a második meg még drágább, igaz, itt infóban nincs hiány, de nem is tűnik olyan látogatottnak. (A harmadik meg, no, kicsit bonyolult, irányítanak, ők kezelik a pénzed/életed, engem ez fusztrálna, plusz ott meg csak egy név vagy a többi 1000 mellett, igen kicsi a valószínűsége, hogy pont rád kattintanak.)

Ezek a szájtok (főleg a legelső) nagyban reklámozzák, kinn vannak nagy csomó helyen a hirdetéseik (amit 1-2 helyen én is alátámasztani láttam), meg ott vannak (számomra kétes eredetű) levelek elégedett magántanároktól. Hogy jaj, ingyenes oldalakon 2-3 új tanítvány/ félév volt, meg blabla.

Én úgy kezdtem neki, hogy kezdőtőkém nincs, ezért ingyenes oldalakkal próbálkozok, és nekem igenis az a 2-3 ember is sokat számítana. Jelentem, miután kb. 7 ingyenes magántanárközvetítőbe beregeltem, és vagy 4-5 helyen adtam fel apróhirdetést (ebbe a fórumok is beletartoznak), alig egy hét alatt öten érdeklődtek! Na mi ez kérem ha nem ACHIVEMENT, csupa nagybetűvel? (Tegyük hozzá, egy érdeklődő eltűnt, de a többi néggyel le tudtam egyelőre fixálni a dolgokat.)

Nagy tanárnéni-lázban égek, ami talán érthető, hisz szinte mindenkinél más a feladat, 2 embernek komoly tantervet kell készítenem, és így elég nehéz a tanulás, ha közben ezen agyalok. :D De az élmény (és a pénzsóvárság XD) hajt belülről, arra meg külön büszke vagyok, hogy 3 nap alatt letudom ezt a 4 tanítványt (és ebből a 3 napból egyelőre egy sem hétvége...). Szorongok kissé, mivel szerdán lesz az első órán, utána pénteken rögtön kettő, és ezektől eléggé félek, hogy megfelelek-é a követelményeknek (a 4. ember nem para, legalábbis most XD). Nagyon remélem, nekik is eredményesen tudok majd magyarázni, mert azt hiszem, eddig sikerült (Ed! Tudom, majd lassan beszélek :D).

Btw, Ed!!!!!!!! Hát nem egy tüncimókus???? Szinte mindig elfelejtem hallgatni, de amikor megteszem, levesz a lábamról a hangja (olyan... nem anti-élet mély dörmögés, mint a suliban... vajon miért? :D). És volt olyan cukor, hogy beolvasta az SMS-em is a Dabas Rádióba, juhééééé. :D

Jaj és: költöztem. 19. kerből a 8.-ba. :D Legjobb környék, Népszínház utca itt egy köpésre! XD
Tegnap zajlott le meglepően rövid idő alatt. A lakást alapjában véve szeressem, csak két komoly gondom van: sötét, és a kisebbik része kész JÉGVEREM. De a másfél szobát kényelmesen feéfűti a konvektor, aztán majdcsak enyhül az idő. Ma délelőtt a nap is sütött! Most már tuti beborult, nomeg én legközelebb csak sötétedéskor érek ki. :P

Szóval velem minden rendben - hálistennek. Csak ez a két vizsga menjen már le...

Fogadott lányom, Amaru egyszerűen zseniális kölyök. Tehetséges, ULTRACUKEE (cska hogy idegeljem :D), és hihetetlenül jófej. Meg vicces.

Mindezeket bizonyítja az alant lévő linken elérhető komoly kutatási munkája, egy, napjainkat komolyan uraló, undorító fajról. :D

Itten valé.

A szmogriadó tényéről ma került be ezen kis, de fontos hírmorzsa az életembe, reggel, amikor vizsgára készülődtem. Fenyegetőztek ezzel már máskor is, meg hogy páros-páratlan rendszám, és irgumburgum - csak legyintettem, na persze, majd pont, majd itt, mi?

Na aztán ma végül beütött. A fél óra alatt, míg készülődtem el, elhangzott párszor a téma, a Bumerángban (sajna ez nem fizetett hirdetés :P) igencsak "kiakadtak" rajta.
Na mondom, ezt meglesem magamnak. Mikor sétáltam el a metróhoz, figyelgettem az autókat, s - láss csodát! - a legtöbb biza páros (vagy 0-ára végződő, ugye) számú volt. Persze akadt páratlan is, nem meglepő módon ezek főleg Mercedesek, és egyéb felső kategóriás kasznik voltak, nem egy mögött jólöltözött férfiú/bundába bújt hölgy.

Annyiban is hagytam a dolgot, elmentem vizsgázni (pedig igazán megleshettem volna a kocsikat a Múzeum körúton is...), majd visszafele a metrótól a lakásig ismét szemlélődtem: meglepően kevés kocsi volt (nemrég, olyan fél11 felé), s még mindig a páros rendszámúak domináltak. Szobatársnőm mondja, Édesapja hozta föl, s most rekord gyorsasággal ideértek, hogy szó szerint idézzem: "porzott a Hungária, olyan üres volt". Innye.

Furcsa fordulata ez a magyar virtusnak. Merthát az ugye inkább abból áll, hogy "teszek rá, csakazértis!". Kivéve ha csúnyán megdorgálják (pénzbirsággal egybefonva, persze). De még akkor se néha. (És itt jönne egy csodás ellenpélda, mikor az [origo] egyik riportere fogott egy traffipaxnak látszó tárgyat (nem az volt egyébként) s kiálla az óbudai útra, ahol rendszeresek a gyorshajtók - lám, lám, egyből megengedettre (sőt, alá!) csökkent az átlagsebesség, a túl gyorsan hajtók néha meg is álltak, s visszamentek elnézést kérni... legalább ettől félünk/tartunk/tiszteletben tartjuk.) Node ezt max rendőri dorgálással (s azt is szigorúan csak szóbeli alapon, tehát a "dorgálás" nem a gumibottal seggbekúrás illedelmesebb neve) lehet a páratlan rendszámúakat "jutalmazni". Ettől is tartanánk? Kötve hiszem.

Az én tippem inkább a félelem magától a szmogtól, mert azért érezni, hogy nincs minden oké itt a levegővel. Nem jószándékú akarok lenni, hogy jaj, biztosan ráébredtek a környezetpusztító tevékenységre, satöbbi, hanem talán az életükre kiható veszélytől kissé jobban félnek az emberek, mint a rendőri szótól. Talán.

"Ennél jobbal nem tudtál volna előállni...? *Gratulálok* ..." - mondhatnátok, s igazatok is van. :D
De igazából most, a nagy vizsgákra való készülésben ez volt a legmegrázóbb és legviccesebb élményem, nomeg tanulságos is. :P

Kezdjük ott, hogy kell a zsé. Én nem szégyellem, hogy anyagias vagyok, mert ha nem lennék Dagobert bácsi, akkor záros határidőn belül nem lenne miből ennem/ruházkodnom/tanulnom/egyáltalán, élnem. (Sajna szüleim "csak" az albérleti díjjal támogatnak, vagyis nekem nincs néha pofám zsét kérni, így elég szűkösen élek meg havi 15 ezer forintból.)

Szóval azontúl, hogy aukciós oldalakon értékesítem megunt cuccaimat (a gond ezzel, hogy csak alkalmi, és totálisan kiszámíthatatlan), apróhirdetéseket is adtam fel az elmúlt hónapban, meglehetősen sokat (korrepetálás, fordítás). 1-2 meló össze is jött(/jönni látszik), igaz, ezek lcsó fordítások, nem hoznak majd igen sokat a konyhára - de hát pénz, pénz, nem?

Szóval nem csak feladok, de intenzíven böngészek is az apróhirdetések között, s az alábbi gyöngyszemekre kellett bukkannom (mielőtt kérdeznétek, nem, nem gondolkodtam azon, hogy valamelyikre jelentkezem :P) :

Überkedvenc

"Ne munkát keress, legyél a barátnőm!" LOL. A ribancod, nem? :D Bogyó szavaival élve: "Menjen el inkább kurvázni, olcsóbb."
Megjegyzem, másik helyen is láttam ezt kitéve, ott 300ezer volt az ár. :P

Kellemes időtöltés? Hát az anyád. :D De az tuti, hogy diszkrét. Mivan fiam, olyan ronda vagy hogy a ribinek se kellesz? :P

"Semmit se kell tenned, csak chatelni!" Akkor miért van ott a végén, hogy vetkőzni kell a kamera előtt? :P Plusz gondolom a vetkőzés egyes perverzeknek nem elég...

Az előző duvább verziója perverzióval ízesítve. Lődd magad tarkón, ember... És mi a durva? Ez a hirdetés a mai napig (ma legalábbis) fenn van az expressz.hu-n! Tessék csak a címre rákeresni... félelmetes. :P

Ezt is csak a lúzerek kérhetik... Ugye... ez nem komoly...?

Kicsiny vadászatom alatt találkoztam még lábfetisisztákkal, átlátszó hazugságokkal ("Csak táncolni kell, szexelni nem!" - ja persze), idióta poénokkal ("Nincs szexkötelezettség, max a főnök felé. :D"), stb. De a legszomorúbb, hogy sokan vannak annyira elszántak/kétségbe esettek/perverz idióták (remélem legtöbben a középsők...) hogy jelentkeznek. Ilyenkor jut eszembe a Szex és tandíj c., közepese sikeredett olvasmány, ahol a hölgy prostitúcióra adta a fejét. Maga a szerkesztettség/időkezelés/elbeszélés eléggé színvonalon aluli, de a kényszerérzetet nagyon jól megragadta az író. És sajna nem csak Franciahonban virágzik szerintem a diák/megélhetésiprostitúció. :(

Mert elhatározám, speedpostban leírom mi volt jó és mi nem az elmúlt évben.

No, akkor, 2008:

Kezdjük előbb a kontrával:

- sok veszekedés, majd szakítás az exemmel, akinek hatása manapság is érződik. (Get a life, dude...) : ÁPRILIS
- a ballagás/érettségivel járó sok szorongás, cécó: MÁJUS-JÚNIUS
- apum kórházba kerül: MÁJ.-JÚL.
- összezördülések, negatív felhang az albiban (+ alkalmi súlyos pénztelenség...): SZEPT.-DEC. ...

És a pro?

- PSP, PS2 és minden csodás öröm, ami velük járt (Kingdom Hearts, FF: Crisis Core, FFVII, FFX, estébé): ÁPR-tól; meg ugye a DS: DEC.-től :)
- remek érettségi, sikeres felvételi az ELTÉre
- csodás egyetem, remek barátok... (SZEPT-től)
- melléjük egy vonzó fiatalember :D : NOV-től
- ANIMECON 2008 ősz (a beöltözés miatt...)
(- új albi híre...? : SOMETIME INBETWEEN)

Na lessük csak meg... Hmmm... Mindent összevetve... az év második fele volt a (NAGYON) nyerő számomra, az első feléről inkább megfeledkeznék. A második felére egy erős 7-est, az elsőre meg egy 4-est adnék, ennek az átlaga pedig.... 5.5.!!!!
Na akkor egy gyenge hatost kockástassunk meg ennek az évnek. :)
 

Olin voltam, BUÉK minden Olvasónak!

Már komolyan, a bús p*csába kívánok mindet: a lakásom, vizsgaidőszakot, hideget, úgy kb. a fele emberiséget, a BKVt.... legyen már február, a Zisten áldjon meg titeket...

Kezdődött ezzel a rohadt hideggel. Hiába öltözöm rétegesen, mikor kilépek az utcára, megfagy minden porcikám. Jajmeghogy mellette tanulni is KÉNE, bár ritkán és kis mennyiségekre tudom magam ráveni (jobb szeretek előtte kb 3-4 nappal nekiveselkedni emberesen, akkor van rajtam nyomás és az agyam is jobban fog). Oda-vissza kell majd járkálnom Pest és kisvárosom között vizsgaidőszakban, ez se túl szívderítő dolog (pláne ha megint sztrájk lesz..... :S).

Ja és a BKV is fel tud húzni: a pofátlanság netovábbja, hogy idén is drágul a jegyár, már most (amikor, bazz, 240 körül van a benzin... 100 ft-al olcsóbb, mint nyár elején!), ok, hogy 20 Ft, de jövőre már tuti átlépi a 300 Ft-ot is egy sima vonaljegy ára. Egy VONALJEGYÉ.

A bérletre már nem is merek gondolni... ja, igaz, ne is merjek, mert a legtöbb helyen NEM ADNAK MÉG KI JANUÁRI BÉRLETET! Hát ez frenetikus. Nem egy ablaknál hallottam veszekedni a diszpécserrel a vevőket, hálisten, nekem elég lesz majd 6-án vennem újat, de ez mégis csak nevetséges...

Nameg. Oké, hogy feljöttem most is, napközben ellibbenek ide-oda (tegnap is, ma is, van azért dolgom...), este, hogy kiolvasszam magam, jó forró fürdőben áztam. Hallom ám, hogy csenget valaki, tehát hazajött egyik bérlőtárs. Nem túl meglepő, főbérlőm volt az, gondoltam hogy Szilveszter környékén visszajön. De hogy ő mekkorát nézett mikor meglátott... Telfonált utána egyet-kettőt, majd elővette a sírás.

Hja, tudtam mi a dörgés. Meg is sajnáltam volna, ha lett volna szabad kapacitásom, jelenleg épp nem volt (Pippi miatt rándult görcsbe a gyomrom ugyanis, de végül nem lett semmi gond vele :P). Merthogy zavartam, főbérlő felhívta a párját, hogy így fogalmazzunk,éshát igen, nem arra számított, hogy ott "rontom" a levegőt. De most verje ki a balhét, hogy miért vagyok fenn, mikor ugyanúgy kifizettem a bérleti díjat? Ő is tudta, hogy ez képtelenség.

Oké, nem vagyok annyira szemét, megvacsiztam és húztam a szobámba, elő se kerültem onnan, megvolt a magam baja (főleg ami az irodalomtudományt illeti).

Azért én már szeretnék átköltözni a másik házba, saját szobába, nyugalomba. És így a végére eléggé elegem lett 2008-ból, pedig nem kevés jó emléket tartogatott. Na majd lehet hogy sorba veszem azokat is...

Nohát, mindjárt itt van mindenki kedvenc és námbörván import ünnepe, a Karácsony, mely minden évben egyre és egyre amcsisabb lesz ahogy telik az idő és ahogy jönnek az új-régi filmek a témával kapcsolatban a Tengerentúlról.

Tavaly óta itthon is van fényfüzér az ablakokon (ami engem kifejezetten idegesít), ajtó- és egyéb díszek szereteszéjjel "dobálva" a lakásban (igaz, ez már nagyon régóta szokás). Hümm, mi még visszafogottak is vagyunk, mert nem szórjuk tele a kertünket is borzalmas karácsonyi szobrocskákkal, meg nem akasztrgatunk a kandalló fölé zoknit (lévén nincs kandallónk...). Mikor kicsi voltam, még természetes volt a Jézuskától kérni, ma már arra eszmélek, ez egyre ritkább köröttem (azért mi a családban aktívan használjuk a "Majd megdumálom a Jézuskával" kezdetű frázist).

Lényeg hogy a kommersz hangulat engem is elkapott még 20-án este (s azóta is fogva tart), mikor Bogyó Bával nyitottuk az ajándékozások sorát, majd másnap a családommal (legalábbis a két férfival) léptem el bevásárolni egy Legkisebbisszámít-ba, s furcsamód jól éreztem magam közben (pedig én csak két üveg sört vettem magamnak, tehát nem ennek tudható be a dolog :)). Egyszerűen jó volt tudni, hogy ott (meg itt, meg amott, meg sok helyütt széjjelszórva :)) vannak a szeretteim, nemsoká Karácsony, és együtt lehetek a családommal (hiába, a távolság megszépíti néha a kapcsolatokat......).

Azóta hogy hazajöttem, sokszor elkapott a párórás gémerkedés, és anyám roppant meglepő módon rámhagyja, sőt mondja, nyugodtan. Hmmm. Megéri ritkán hazajönni.

Pippi írt a blogjában az evésről. Nos, azontúl, hogy vasárnap este nagy spontán elmentünk családdal a Betyár Csárdába, és ettünk jó hagymás-zsíros-fűszeres nehéz kaját (nekem, mint leggyengébb gyomrúnak nem lett bajom egyedül...), nem mondhatni, hogy megterheltem a gyomrom. Ezúton üzenem Neki, sajna nincs már Nagyim, aki megtömhetne. :(
Szendvicset eszek, naponta vagy 3-at is, meg Idesapám amit csinál (aka húsleves és ma milánói). Nagyon ügyes az "öreg", tudatosan főz, rákészíti a gyomrunk a "nagy megterhelésre". :D

Én is besegítek azért, pont ma csináltam mézeskalácsot, több-kevesebb sikerrel (ízre állítólag finom volt, ha a külseje nem is biztató... én nem kóstoltam, mert mire kész lett, a látásától is hányingerem lett...). A szobám kb 3 napja vár takarításra, nem tudom, mi lesz, olyan megint mint a frontvonal. D: Lévén hogy igazi lilás lányszoba, nem áll neki jól a sok szétdobált ruha, kacat és a sok-sok-sok PS2/PSP játék/vezeték és a rengeteg szétdobált dvd...

Ajándékok! Idén, tekintettel a médiás felhívásra, mi is spórolunk a csomagolópapírral (bár későn, már vettünk vagy 10m-t......... No Comment) : anyum ötlete, hogy amit ők Apummal ajándékoznak nekünk és egymásnak apróbb dolgokat, ne egyenént csomizzuk be, hanem vonjunk be egy-két szép dobozt csomagolópapírral (per fő :P) és abba tegyük ömlesztve. Szerintem ez szép és hasznos módszer, mind a hárman megszavaztuk. :)

A fa idén új helyre kerül (majd lövök róla képeket), az előtérbe, olyan meggondolásból (szerintem legalábbis) hogy minden fordulatnál leverjük. Ja és én díszítem, mint évek óta. Csak most zavarni fog a sok járkáló ember, s a legnagyobb szerencsétlenség - hogy közben nem láthatom a TVt!!!!! D:

Kíváncsi vagyok, miket kapok (bár tudom, nem lesz sok, de nem is bánom), főleg, hogy kb 3 kérést fogalmaztam meg, de Anyumék mindig meg tudnak lepni (remélem, idén is hasznos ajándékokkal :PPPP). Az én Jézuskám elég szegénykés lett idén, ki is fejeztem bánatom a Család irányába, de legalább tudom, mindenkinek azt vettem, amit igazán szeretett volna.

Itt emlékeznék meg Enikőről, akinek a multkori ajándéka olyan jólesett, hogy még. (Az ajándék esszenciája persze csoki volt, de a "körítést" is nagyon megszerettem :D)

Mit is írhatnék...? Holnap Karácsony! Úgyhogy öltöztessük kicsit át a lelkünket valami ünnepibb göncbe!

Először is önvallomás, hogy miért hajnali egy után esek neki a bejegyzésnek... a mai nap oly élménydúsnak sikerült, hogy hazaérvén hétkor (bár meg mertem volna esküdni, hogy nyolckor), belebújtam a pizsimbe és elszundikáltam. De háromnegyed nyolckor jön sms Bogyótól, hogy nem vagyok-é véletlen a campuson. Visszahívám, nem, mondom, nem túl összeszedetten (álmos voltam meghát időhurokba is kerültem, ugye), sajna nem vagyok ott, de bizonygattam, hogy szeretek vele beszélgetni (asszem :D) meg holnap majd talizunk. Puff vissza álomországba, de 10kor felpattantak a szemeim. Na hopp megittam egy pohár vizet, egy bögre teát majd egy bögre instant levest (ebben a sorrendben), TVztem, gépen filmet néztem, most pedig szenvedek, mert fáradt vagyok, de még nem eléggé...

Szohóval, vissza a lényeghez. Ma volt quartettünk privát karácsonya, és, bár mindegyik ajándéknak őszintén és boldogan örülök ("boldogan örülök" basszus ilyen idiótaságokat honnan veszek? Egyre nehezebb ez a magyar nyelv...), a legszebb ajándékot mégis Edward koma adta: Élményt, nagy É-vel.

Már hetekkel ezelőtt is hangoztatta, hogy jaj ő mekkora zseni (az is, azt sose kérdőjeleztem meg, hiába baszogatom :)), mert olyan helyre visz minket, hogy még, és elalélunk, meghalunk, újjászületünk, stb. stb. De még húzom a kedélyeket kissé, mert írnék a szerdai/csütörtöki napról. Szerdán hihetetlen meglepetésemre szolgált, hogy Nyelvtudományból is ötöst kaptam (ki lettem kiáltva strébernek... itt is! D: Még Bogyó is megjegyezte, hogy nem vagyok "igazi bölcsész alkat"! Zomfg, itt süllyedek el :P ), meg az este is jól sikerült (életem eddigi legjobb éjszakai csövelése volt a Hősök terénél).
Na ma meg egy előadás, amin csak testileg voltam ott, aztán irodalom szeminárium jegybeírás, ami nagyon kellemesre sikeredett, szeretem tanárnőt, meg is mondám neki, ő pedig örüle. Nem volt nagy meglepi a jegy, lévén hogy stagnáló a teljesítményem. Nem mondom ki konkrétan a jegyet, mert nem akarok még nagyobb strébernek tűnni. :P
(Egyébként most azontúl, hogy izgatottan várom az eredményeket, hogy felvettek-e amerikanisztikára, gondolkodóba is estem - még mindig szeretem az irodalmat, de a nyelvészet (egy specifikus területe) is nagyon érdekelni kezdett... mi lesz velem? :P )

Nade a lényeg: miután Ninára többet vártunk, mint amennyit hölgynek várakoztatni illik - bocs LÁV :) - (megjegyzem a kultúrális űrt leginkább V for Vendet--- izé, V for Victor elvtárs töltötte ki), szóval elindultunk, s mekkora meglepetés...

http://sugarshop.hu/  ->>> ide mentünk. Aminek én ROHADTUL örültem (és ez még nőies volt :)), főleg mert már hallottam róla. Hát a hely eszményi, eszméletlen, esztelen, esz... esz... esznivaló, izépardon, ennivaló! :) Mégiscsak tudja Ed kollega, mivel kell a nőket meghódítani - CSOKI és CUKOR.

Egyébiránt Vercimtől egy csodás nyakláncot kaptam, már rég szerettem volna egy hasonlót és hordani is fogom :), Pipptől fürdős élvezeteket biztosító habfürdő mellé egy "IDIÓTÁKKAL VAGYOK KÖRÜLVÉVE" kitűzőt, ami egyébként régi álmom volt! :D Jaj meg LÁLLIPÁP-ot!!!!

Szóval egy kör sütizés után Ed volt olyan metáltündér és állt még nekünk egy kör gumicukrot, illetve, ahogy a másik terméket elneveztük, Bogoly Berti féle Mindenízű Drazsét... Innentől beállt a Sugar High állapot, ami az enyhe becsiccsentéssel egyenértékű laza agystátusz, akkor keletkezik, ha túl sok cukros dolgot ettél, és hiperaktivitást, jókedvet és bolondozást von maga után. Jó, bevallom, nem volt szép hangosan kiejteni a "dugni" szót az öreg párocska előtt, de no, nem érdekeltek abban a percben... :P

Aztán hazaindultunk, a metrón egy eléggé "erotikus" bácsiba botlottunk, aki kék szemetesszsákban vitt valaminemű árut, mely(ek)et pénisz formába rendezett és azonmód örömet is kezdett szerezni a tákolmánynak. Mikor leszállt ("megyek a BÉEREFKÁRA!" - ma is szeretném tudni, ezt kinek címezte...), úgy tört elő belőlünk a vihogás, hogy még.

Az estém további része pedig a legelső bekezdésből ismeretes... :)

Jó volt ez a karácsonyozás, bár kétség kívül az tenné teljessé, ha végre Ed és Verci is publikálna róla / egyáltalán, valamiről... D:

Jövő héttől vizsgaidőszak, melynek elejét nemcsak tanulásra fordítom, hanem arra is, hogy Véremnek (Bratyó) karácsonyi ajándékot kajtassak, mert eléggé specifikus a dolog. Ja és az első két vizsgám Infó és Filozófia. Hümm Hümm. Ha csak feleolyan sikeres leszek mint Fekete Hercegnő, már hepi leszek (igaz nekem szigorúan írásbeli tesztjeim lesznek).

... elmennék az Anilounge-ba és megnézném a Dead Space animációs prequel-jét... így viszont marad a letöltés (találkozott már valaki vele, s ha igen, milyen?)...

Mostanában nincs időm játszani, de még csak pénzem sincse perpill kicsippeltetni a PS2-m, tehát a RE:CoM-nek várnia kell... na igen, karácsonyi hajrá az utóbbira a magyarázat (ma csak 4 ezret b*sztam el ajándékokra), az előbbire meg... leginkább a barátom (aki *OHSHIT* nem elég, hogy megtalálta ezt a blogot, de még a cosplayes képeim is... a titkos sötét múltam nem titkos többé! D: Na legalább jónak találta (legalábbis nékem ezt mondta :D)). Ahogy olvasom az írásait, egyre jobban szeretnék én is az ELTÉs lapba befurakodni, mert egyre jobban érzém, lételemem az írás (itt próbálok elfeledkezni a felhalmozódott és elhanyagolt angol fanfiction-jeimről...).
Ja, ha már írás.
Komoly kérdések cikáznak a fejemben (nem, nem az, hogy sonkás vagy szalámis szendvicset vegyek-e a büfében...), az oké, hogy jelentkeztem az amerikanisztikára (bár nem hiszem el, hogy felvennének, állítólag nagy a szórás), de valamiben specelni is kéne. Namármost, mikoron idejöttem, meggyőződésem volt, hogy a nyelvészetet nem fogom szeretni.... Na ezt benéztem. Köszönhető ez a ZSENIÁLIS Nádasdy Tanár Úrnak, illetve annak, hogy egy ZH-ra megtanultam/megértettem az anyag nagyját, és azóta érdekel. De az irodalmat is (még mindig) imádom - melyik légyen hát a spec tárgya? Tudom, van időm, de ez egyre jobban foglalkoztat.

Jövő héten ZHk sora... de előtte még (elméletileg) hétfőn Katalin-nap, azaz a régi gimnáziumomban (Varga Katalin Gimn., Szolnok) a gólyák műsorös napja... érdekel, mert mindig vicces, meg akarom lesni az új generációt, akarok egy sort villogni, és persze a sok ismerőssel találkozni/beszélni (ebben a sorrendben :)). Aztán vissza suli és az utolsó előtti hét "izgalmai"...

Ja, a hét HÁJLÁJT-ja: anyum nyakamba varrt egy díjkiosztót a Néprajzi Múzeumban szombaton... dióhéjban annyi hogy már pár éve elhunyt nagymamám emlékiratait öntöttük anyuval pofás formába, és regionális versenyre beküldtük. Ott anya páradik helyezést ért el, s lám, továbbküldték. Nem tudom, nyert is-e valamit, mindenesetre elmegyünk, én meg Párom. Ja és kiöltözős lesz. Nyamm. Extra jól néz ki öltönyben. :3

Ma esett. Mit esett, szakadt! Csodás volt... Tetézte a napom a randi (jézusom de rég nem voltam már randin XD) újdonatú párommal (lsd. lejjebb) akivel különösképp jól megértjük egymást (kivéve hogy ő nem szerette a havat...).

Új baráti/társasági életcél: a Mr. Sandman és a Lollipop c. örökérvényű slágerek (The Coderttes előadásában) megtanulása a haverokkal. És ha átvészelem a vizsgaidőszakot, el kéne menni tánctanfolyamra... hmmmmmmmm...

Mondjuk oké hogy hó, de mire hazagyalogoltam, úgy festett a fejem mint akit egy tehén nyalt pofin... HOLNAP PEDIG HÓCSATAAAAAAA!!!

PS:
Richard Cheese az Isten.

Kezdjük ott, hogy az egyetlen szám, ami megmaradt a bálból, az ABBA Thank you for the music c. örökzöldje. Tessék menni meghallgatni!

Gólyabálra már másfél hete készültünk aktívan (ruha meg meghívó, ékszerek stb.), de Ed komának csak sikerült otthon hagynia a belépőjét... NC drága. :D
Ezzel leginkább a Népliget aluljárójában szembesültünk, de már kész is volt a mentőterv: ha valamelyikünk Pippel lenne oly kedves, hogy Ed gólyatáborbeli örsvezetőjével (Bogyó :D) menne el, kinek névre szóló páros meghívója van (HÖK vezetőségi tag lévén), és lepasszolná neki a saját jegyét. Merthát ha két férfias férfiú megy el párként, az mégis... (igaz, láttam rá példát :D)

Feláldozám hát magam, mert a Bogyóhoz én illettem jobban méretben, s Ed boldog tulaja lett a jegyemnek. Nagy nehezen "elvergődtünk" a színhelyig (Edék rendesen lemaradtak, aztán meg csak futólag találkoztunk végig), és jön a magy meglepetés: bezonyám, a párosjegy VIP volt. Csak néztem erre meg arra a csodálattól mint a Pipő a mesében, és áldottam magam, hogy ilyen csini/elegáns/pörfikt ruhát választottam... Fő feladatom a Bogyó mellett szépnek lenni és mosolyogni, mikor a fél HÖK vezetőségnek és egyéb embereknek bemutatott... :P jaj meg a dékánnak. Na ott remegett meg a borospohár a kezeben, ki is löttyent a kezemre, legszívesebben elsüllyedtem volna... Mármint értitek, én nem is ilyen felidulásból jöttem, de nagyon örültem hogy ott lehettem (/hogy a Bogyó mutogathatott, enyhén volt büszke :D), fenomenális arcok vannak a HÖKben (majdnem-ingyenfogyasztásról a VIP részlegben már nem is beszélnék...), és sokat beszélgettünk a Bogyesszal a struktúráról, szóval érdemes lesz ebbe belevágni.

Na meg rájöttünk, hogy nagyon jól megértjük ám egymást a Bogyóval... NAGYON. Khm. :D Aki innentől nem vágja, az kapcsolja fel a villanyt, hátha megvilágosodik.

Jó volt ez a buli, igaz nekünk meg a Pippinek/Ednek/Vercinek máshogy volt jó (szétáztak, mi meg alig ittunk egészen pontosan :P), meg őszintén, nem volt sokszor ínyemre kimozdulni a kellemes VIP teremből, ahol nyugi volt, nem ázott be a plafon és nem ordított a zene. Úgy maga az egész "csődület" kísértetiesen hasonlított a Tudor-kori angol udvarra. Hierarchia meg minden. Bogyót is sajnáltam, mikor már kétszáztizenharmadjára kellett leállnia ismerősökkel (én nem bántam, csak őt sajnáltam, milyen lehet, ha rohan valahova... :P).

Tiszta jól telt az idő, rajtam nem nagyon mutatkozott az álmosság (max csak úgy, hogy a közléskényszerem szinte nullára redukálódott), igaz, 2 óra délutáni alvás + kávé + energiaital képes hajtani az embert... De végtére elváltak útjaink, én végül a Vercihez mentem aludni... az a csaj valami tündér ha alszik. Na jó, ébren is. :)

Négykor feküdtünk (egy kis "csajos" duma után), én már fél nyolckor fenn voltam, és szenvedtem. Nem volt semmi bajom, csak visszaaludni nem tudtam úgy 10-ig. Akkor sikerült (hála teljesen elsötétített szoba), és negyed egyig egyhuzamban aludtam. Akkor aztán fel, lassú készülődés Pippihez, akinél pár cuccom + a kulcsaim az albimhoz rejtőztek, majd haza. Időközben befigyelt egy hóvihar, de nem hogy elrontotta a jókedvem, hanem fokozta! Végre időben hó! :)

Hazaérvén betértem a SPARba és három tábla Milkával boldogabban jöttem ki (mert akciós és mert megérdemlem), úgyhogy most filmezés és csokizabálás lesz a program. (Holnap meg széttanulom az agyamat.)

Jó dolog Hamupipőnek lenni. :3