Előszöris. Szerelmes vagyok. Plátóilag, mármint.

Ez az ember csodálatos. Barátaim tudják, hogy már egy ideje hajlok a swing és a jazz felé, az utóbbi időben nagy svungot vettem, ha bátor leszek egyszer, elmegyek egy este a pesti Jazz Clubba is.

Egyébként nehéz megszervezni az életem, de látom, ez nem csak nálam van így (kedves Black Ladymnél is hasonló gondok vannak, plusz tudom, ő még ezer más dolgot csinál...). Ja, és ezúton üzenem neki: azóta még elegánsabban öltözködöm. Nohiszen.

Szeretnék több helyre elmenni, vagy csak beülni a Könyvtárba (nem a kisbetűsbe, a nagybetűsbe... :D), eltrécselni egy-két emberrel. Mondjuk az Eugénnal, mert hiányzik. Vagy elkérném megint az Olivér limójából fennmaradó gyümölcsöket. :D (Akik nem élnek velem együtt: egy értelmi táraságban, filozófusok és egyiptológusok között én, a NAGY ANGLISZTIKUS (...) képes voltam kézzel befalni a citrusdarabokat a fentebb említett fiatalember poharából. (Önként adta oda, hé!) Hja, kérem, a legjobb felszedős dumám: "Kiszívhatom a citromod?" :D)
Vagy csak ha megint hárman együtt lehetnénk (Pippem gyógyult lábbal, Vercim válláról(?) meg kerüljön már le a KŐ... bocs, rossz vicc :P ) boldogan és felhőtlenül, mint előző félévben.

De nem, mert ott a munka, a tanulás, a családom (aka a Vérem, kivel együtt élek, s kit egyre jobban és mélyebben tudok szeretni), a hobbim, a tánc, ugye... Apropó, tánc. Június elején fellépési lehetőség lesz, úgyhogy bezsongtam, gyakorlok sokat, menni akarok feltétlen. Persze a vizsgaidőszak ha közbeszól... De múltkor fátylaztunk és imádtam. El se hiszitek, milyen csodás érzés. :3

Ja, és: már nem vagyok KFC-szűz. :D/D: (?) Ma ettünk, Vérem javaslatára. Nem volt rossz, csak csípett, nomeg a kedvenc majonézem nagyot dobott rajta.

Mitis mondjak? Tavasz van de hull a hó (Hűvösvölgyben szakad), minden hajszárító, mit kézbe veszek elromlik és nem találok egy nekem való táskát.

"...let's fly, let's fly away..."