Nohát, mindjárt itt van mindenki kedvenc és námbörván import ünnepe, a Karácsony, mely minden évben egyre és egyre amcsisabb lesz ahogy telik az idő és ahogy jönnek az új-régi filmek a témával kapcsolatban a Tengerentúlról.
Tavaly óta itthon is van fényfüzér az ablakokon (ami engem kifejezetten idegesít), ajtó- és egyéb díszek szereteszéjjel "dobálva" a lakásban (igaz, ez már nagyon régóta szokás). Hümm, mi még visszafogottak is vagyunk, mert nem szórjuk tele a kertünket is borzalmas karácsonyi szobrocskákkal, meg nem akasztrgatunk a kandalló fölé zoknit (lévén nincs kandallónk...). Mikor kicsi voltam, még természetes volt a Jézuskától kérni, ma már arra eszmélek, ez egyre ritkább köröttem (azért mi a családban aktívan használjuk a "Majd megdumálom a Jézuskával" kezdetű frázist).
Lényeg hogy a kommersz hangulat engem is elkapott még 20-án este (s azóta is fogva tart), mikor Bogyó Bával nyitottuk az ajándékozások sorát, majd másnap a családommal (legalábbis a két férfival) léptem el bevásárolni egy Legkisebbisszámít-ba, s furcsamód jól éreztem magam közben (pedig én csak két üveg sört vettem magamnak, tehát nem ennek tudható be a dolog :)). Egyszerűen jó volt tudni, hogy ott (meg itt, meg amott, meg sok helyütt széjjelszórva :)) vannak a szeretteim, nemsoká Karácsony, és együtt lehetek a családommal (hiába, a távolság megszépíti néha a kapcsolatokat......).
Azóta hogy hazajöttem, sokszor elkapott a párórás gémerkedés, és anyám roppant meglepő módon rámhagyja, sőt mondja, nyugodtan. Hmmm. Megéri ritkán hazajönni.
Pippi írt a blogjában az evésről. Nos, azontúl, hogy vasárnap este nagy spontán elmentünk családdal a Betyár Csárdába, és ettünk jó hagymás-zsíros-fűszeres nehéz kaját (nekem, mint leggyengébb gyomrúnak nem lett bajom egyedül...), nem mondhatni, hogy megterheltem a gyomrom. Ezúton üzenem Neki, sajna nincs már Nagyim, aki megtömhetne. :(
Szendvicset eszek, naponta vagy 3-at is, meg Idesapám amit csinál (aka húsleves és ma milánói). Nagyon ügyes az "öreg", tudatosan főz, rákészíti a gyomrunk a "nagy megterhelésre". :D
Én is besegítek azért, pont ma csináltam mézeskalácsot, több-kevesebb sikerrel (ízre állítólag finom volt, ha a külseje nem is biztató... én nem kóstoltam, mert mire kész lett, a látásától is hányingerem lett...). A szobám kb 3 napja vár takarításra, nem tudom, mi lesz, olyan megint mint a frontvonal. D: Lévén hogy igazi lilás lányszoba, nem áll neki jól a sok szétdobált ruha, kacat és a sok-sok-sok PS2/PSP játék/vezeték és a rengeteg szétdobált dvd...
Ajándékok! Idén, tekintettel a médiás felhívásra, mi is spórolunk a csomagolópapírral (bár későn, már vettünk vagy 10m-t......... No Comment) : anyum ötlete, hogy amit ők Apummal ajándékoznak nekünk és egymásnak apróbb dolgokat, ne egyenént csomizzuk be, hanem vonjunk be egy-két szép dobozt csomagolópapírral (per fő :P) és abba tegyük ömlesztve. Szerintem ez szép és hasznos módszer, mind a hárman megszavaztuk. :)
A fa idén új helyre kerül (majd lövök róla képeket), az előtérbe, olyan meggondolásból (szerintem legalábbis) hogy minden fordulatnál leverjük. Ja és én díszítem, mint évek óta. Csak most zavarni fog a sok járkáló ember, s a legnagyobb szerencsétlenség - hogy közben nem láthatom a TVt!!!!! D:
Kíváncsi vagyok, miket kapok (bár tudom, nem lesz sok, de nem is bánom), főleg, hogy kb 3 kérést fogalmaztam meg, de Anyumék mindig meg tudnak lepni (remélem, idén is hasznos ajándékokkal :PPPP). Az én Jézuskám elég szegénykés lett idén, ki is fejeztem bánatom a Család irányába, de legalább tudom, mindenkinek azt vettem, amit igazán szeretett volna.
Itt emlékeznék meg Enikőről, akinek a multkori ajándéka olyan jólesett, hogy még. (Az ajándék esszenciája persze csoki volt, de a "körítést" is nagyon megszerettem :D)
Mit is írhatnék...? Holnap Karácsony! Úgyhogy öltöztessük kicsit át a lelkünket valami ünnepibb göncbe!
