(aki nem fogja a címet, nézzen szembe vele, hogy csak alulkultúrált alacsonyabb létformaként tengődik eme világon, mert nem ismeri a Simpson családot)
Szeretnék valami vidámat írni. Tényleg! Gondolom unalmas lehet, hogy bele vagyok poshadva (szintemár) ebbe a kontinuális rosszérzésbe, főleg a barátaimnak. Mert megkérdezik: Hogy vagy? Én meg: néha így, néha úgy. És tényleg igaz, hullámvasutazok érzelem-országban. Ilyenkor gáz, ha depresszióra való hajlam fut a csládodban, mert akárhogy akarnád, nem tudod megakadályozni, hogy a keserűség ne áradjon, és lepjen el egész a fülcimpádig.
This life sucks.
Na, én tényleg akarok, de nem megy basszus. Pedig épp multkor kérdezte Rita néni is, hol a régi blogom. Jah, hála a "kedves" ismerősömnek, azt már inkább nem használnám. De ide is, mit írjak? Mikor Lányom olyan ügyesen, olyan csodálatosan felülkerekedik a legutóbbi postjában egy olyan fájdalmon, ami elviekben sokkal nagyobb mint az enyém...? Szóval el vagyok maradva. (És ezen hosszútávon már, fájdalom, a csoki se segít, egyszerűen hozzászoktam már s nem termel endorfint.)
Megnéztem a Sötét Lovagot (hopp egy értelmes téma!). Nem volt rossz Heath, bár nekem kissé kevés volt. Mármint ideileg, annyira túl volt hype-olva, azt hittem, több időt kap. Vagy nemtom. Oké, nem a Joker Lovag volt a címe... De azért jól alakított. Nem volt egy klasszikus Joker, de én ezen már nem kapom fel a vizet, ez úgyis csak újraértelmezés, és annak (önmagában) nem rossz.
Egyébként is Harley Quin-t meg Poison Ivy-t szeretem (a kpregényből meg a régi Animated-ből, nem a filmből... Harley mondjuk abban benne se volt, Ivy meg randán nézett ki), ők meg ugye nem tették tiszteetüket, s valószínűtlen hogy fogják. Nem baj, a Devantart.com-on bőven megálmodták őket is "Sötétlovagosítva", úgyhogy ebből lehet táplálkozni.
Ja és, írni kéne. De utálom a behatárolódásokat. Novellát, 15ezer karakterben? Szóközökkel?! Nane. Mondjuk még meg is oldanám, ha nem lennék ilyen rohadt lusta, ha szabadidőm nagy része nem csak tévézésben és gémelésben merülne ki.
Ja, olvasok is. Hogy mit, az titok. Mindenfélét. De kedvem nincs semmihez. Dolgozni se (csak azt muszáj) meg kimozdulni se (bocs Pipp, ez az igazság, nehezen szánom rá magam).
Summa-summarum: mission failed, még mindig nem tudok egy normális posztot írni, amiben legalább kicsit megcsillan az életvidámság. És még csoki sincs.
