Ne legyél lázas nyáron, soha.
Ilyenkor több minden is megnehezíti a mindennapi életed. Kezdetnek nem vagy éhes, vagyis pontosabban, ha korog a gyomrod sem kívánod az ételt, csak innál mint a kefekötő, leginkább teát. Észre se veszed, hogy mikor már tényleg nincs erőd mondjuk felkelni az ágyból, mert alig ettél egész nap.
Egyszerű dolgok, mint a buszmegállótól hazáig gyaloglás, vagy a sorban való várakozás kiszívják minden energiád, nem tudsz koncentrálni, minden mondatod, amit másokhoz intézel, meg kell hogy tervezd, különben baromságot mondasz (lsd. lejjebb).
El se tudod igazán dönteni, lázas vagy-e, mert olyan meleg van, de valahogy érzed, nem normális, ha nem nagyon izzadsz ebben a kánikulában. Ha csak egy kicsit hűvösebb helyre kerülsz (légkondicionált busz) már libabőrös leszel és szállnál lefelé, mert inkább a dögmeleg.
Mindenben, főleg a munkában, akadályoz, fáradt vagy és kedved sincs elindulni otthonról, szétgyógyszerezheted az agyad, de sokat nem segít.
Ja. És főképp azért ne légy soha nyáron lázas, mert bemész a Burger Kingbe és kérsz egy BicMac menüt. Aztán csodálkozol, ha Chuck Norrissal ellentétben nem kapsz. (trú sztori)
Ha ez az egész pedig kombinálódik torokfájással, megfázással, durva nyaki görcsökkel és ízületi fájdalmakkal (meg úgy egyáltalán, az élet utálatával), akkor aztán tényleg party hard.
Úgyhogy most itthon tengetem a napjaim, megpróbálok szeparált, stresszmentes napokat töltögetni (nem mindig jön össze), nyugodtan filmezgetni és megcsapolni az itthoni gyógytea-készletet. Azért, haterek, ha merő mazochizmusból olassátok a blogom, nem kell örülni, megmaradok még. Majd pont kinyiffanok, mikor 2 hónapon belül 3 születésnap is lesz, amit persze mind-mind derekasan meg kell ünnepelni... :)
Hogy valami pozitív is legyen: már jobban vagyok (csak ne lenne ilyen meleg) és minden vizsgám elsőre meglett, a félévi átlagommal fene elégedett vagyok. Yay.