Az őszi-szünetet alig élveztem ki, most is itt vagyok, hajtottan, de boldogan, kellemes zongoradarabokat hallgatva és alig várva hogy ennek a szorgalmi időszaknak vége legyen.
Örülnék ha bekötnék végre a fűtést, ha nem kéne minduntalan meghalni a rengeteg házidolgozat miatt, ha nem kéne annyit, de annyit másoknak segíteni (főleg ha kevés vagyok hozzá és ezt meg is mondom, de mindig hozzám fordulnak), a munka meg... no jó, ahhoz már hozzászoktam.
De cserébe örülök egy gyönyörű Mozart: Requiem koncertnek, egy Hamlet-előadásnak, egy kézenfogásnak, egy személyre szóló zenedarabnak, egy tábla marcipános csokinak, nehéz nap végén a finom vacsinak, reggeli közben Bach-darabnak, mikor sokáig alhatok, új Yves Rocher cuccoknak, forró, frissitő zuhanynak, és, és, és.
Azt hiszem a pozitív oldal még mindig túlsúlyban van. :)
És csak magamnak, örökre megjegyezni:
In memoriam Molnár Rozália & Sigulinszki János. Sajnálom hogy nem gondolok többet Rátok.
