Eltűntem a zÉterből (igen, Bleed, ez direkt van így írva) egy kis időre, és éltem az elhanyagolt életem. Zomfg, mert nekem olyan is van (asszem).

Csütörtökön kezdődött, mikor kis intervenció után (mely során megismerkedtem egy olyan macskával, vagy inább minitigrissel, aminek a gerince a térdemig ért, bár magassarkúban voltam... a dorombolása meg minimum apum mély orgánumú horkolására emlékeztetett) megérkeztem Petrusékhoz, azon apropóból, hogy másnap (azaz tegnap) elmenjünk Bécsbe vásárolgatni.

Odafele szólt az ABBA, már nemcsak elöl a kocsi beépített technológiai csodájából, hanem mi hárman, hölgyemények hátul is rásegítettünk, bár azt azért kereskedelmi forgalomba nem bocsátanám, amit mi ott produkáltunk.

A vásárlást leginkább Petrus és a húga (SZILVIKE, leírom mégegyszer, SZILVIKE, mert sérelmezte, hogy nem szerepel a blogban) bonyolították, én nem éreztem nagy késztetést, mert vagy szimplán nem tetszett a cucc, vagy nem volt a méretemben, vagy nem jó helyeken jártunk... Hiába, nem egyszerű velem ruhát venni.

Igazából mondjuk most egy graphic tabletre gyűjtök, ami tudom hogy senkit se hat meg, és ne is hasson, amíg nincs meg és nem skiccelek agyba-főbe. ´∀`

A történetben az igazi FAIL az, hogy miután lejártuk a lábunkat, beültünk egy kávézóba egy kávéra (szó szerint), mire jövé a pincér, köszön nekünk németül.
Én meg, szégyentelenül (pedig bírom a dójcsot) angolul rákezdek: Ugye nem baj, ha angolul rendelünk, mert olyan fáradt vagyok, hogy nincs kedvem németül gondolkodni?

Nem, nem, nevet a pincér, és még rátettem egy lapáttal, hogy meg se próbáltam kiejteni a tejhabos kávé olasz nevét az itallapról, hanem ráböktem: "Úgyse tudom kiejteni, de egy ilyet kérnék szépen." Petrusom meg maradt a biztonságot jelentő "orange juice"-nál.
Mikor hozza ki a pincér, leteszi a levet, hozzám a kávét, majd egy pohár átlátszó valamit, "Here's the vodka!" felkiáltással. Na az már egy széles vigyort csalt az arcomra (bár átvert, mert víz volt, de a poént azért értékeltük, és még fel se számított érte plusz eurókat). Megisszuk, ideje menni, intünk emberünknek, mondom, kérnénk a számlát, erre mondja: "Three forty euro, please". Petrusom volt az, aki magára vállalta a fizetés nemes feladatát, de bevallottan gondja volt az infót egyszerre gyorsan feldolgozni és kikeresni azok közt a fertelmesen ugyanolyan (és tényleg) eurók közül a megfelelőeket. "Mennyit mondott?" fordult felém magyarul, én meg már majdnem szóra nyitottam a szám, de a pincér megelőzött.

"Három negyven lesz." így, szép autentikusan, madzsarul. De tisztán ám. Majd hozzáteszi "Picit beszél magyar". Le mertem volna fogadni, hogy magyar volt a csávó. D:
De én nem adtam fel anglisztikusi mivoltom, egy nagy nevetésroham után közöltem véle, így, angolul:
This day was kinda terrible, but this just made it more terrible.
[Ez a nap már így is borzalmas, de ez most még jobban azzá tette.]

Velünk nevetett, ami így visszagondolva nem vicces, hanem FAIL, de azért kellemes emlék. :D És nem, nem volt igazából borzalmas a nap, mármint nem a Petrusék tehtenek róla. De egy idő után úgy belassultam, hogy két perces fáziskéséssel hajoltam a táskám után, ha leesett, a kabátomban ültem le a kávézóban, stb. és ez még rátett. Nem kell sajnálni, a rántott garnélarák kárpótolt (a Petrust már nem annyira, de ezt elég, ha mi tudjuk. :D)

A zsákmányom mindössze pár manga lett (nem hittem volna magamról, hogy még fogok venni a KH-n kívül...), és meglepő, milyen ügyesen tudnak a kóreaiak egy 19.sz-i hangulatot autentikusan, szép rajzokkal visszahozni. Ja, a cucc kétkötetes, és Mary Shelley-ről, illetve persze a Frankensteinről szól. Yayz.
Ahelyett, hogy az Üvöltő szeleket olvasnám, amiről Ákoska (ő a másik, Bleed...) bevallotta, hogy katonasága idején tette magáévá, és hogy vadrománc. Phejj. Akkor már visszasírom az Austent.

A posta elvesztette a csomagomat, még januárban (talán írtam) a nyolcadik kerületen belül. Most jött az értesítés, jogos volt a fellépésem velük szemben, és egy négyszámjegyű összeggel kárpótolnak (hogy mennyi, nem tudom, olyan ronda az írás! D:). Hurray! Csak az a tablet legyen már meg.

"Aha-ahaaa
All the things I could do
If I had a little money
It's a rich man's world!"