Jó hely ez a Dzsörmeni. Kicsit esős (de látom itthon se más a helyzet), de nagyságrendekel tisztább (a levegő is, a környezet is), mint... hát, nem mondom, hogy kishazánk, merthát "Magyarország, én így szeretlek", hangoztatja a Soproni reklám (én azért nem "így" szeretem, a színesfémlopásokkal, ilyen-olyan bűnözéssel, politikai mocskolódással, válsággal, stb. ...), de mondjuk úgy, szebb és jobb, mint a helyek, ahol mostanában megfordultam.
Annyira, hogy komoly terveim fogalmazódtak meg a kinti tartózkodással/tanulással kapcsolatban, és ennek érdekében már lépéseket is tettem, de a gyümölcse ennek nem idén lesz...
(Ismét) Nagyon megkedveltem a német nyelvet (hisz használtam is, mint a fene). A kezdeti gondokat (nem- és módegyeztetés) leküzdve kiderül, nagyon gördülékeny és a "nyelvemre illeszkedő" dologról van itt szó (hozzáteszem, ennyit szerintem sose beszéltem egyhuzamban németül, mint most, és - itt jön az önfényezés, mert ezt itt szabad - igenis meg vagyok/voltam magammal elégedve. De Ti, drága Barátaim, mind tudjátok, milyen csodálatos "zseni"kölyök vagyok, úgyhogy itt hagyom is abba. :)).
Sok helyen voltunk (nem ám nyaralás volt ez!), de bővebben majd személyesen. :) Tennék is fel képeket, ha Apum le nem nyúlta volt a fotóapparátust...
Egy sztorit emelnék ki, a címet magyarázván: vendéglátónk, Günter egy csodálatos ember, mellesleg elkötelezett evangélikus. A katolikus és evangélikus egyház múlt kedden, 3-án összefogott a szabad vasárnapért, és békés tüntetést szerveztek. Úgy adódott, hogy persze, vezetőnk (főszervező lévén) is részt kell hogy vegyen, és praktikusságból azt indítványozta, találkozzunk a tüntetés helyszínén (egy kisebb téren), onnan, ha akarunk, maradunk, ha nem, együtt elindulhatunk a buszhoz.
Nem mind értettünk egyet azzal, hogy olyan rossz lenne, hogy vasárnap nyitva van az üzletek kevesebb, mint fele, de légyen, idejében visszaértünk a találkozóhelyre a szabadidő végén. Nos, mi tömegre számítottunk, ami nem volt, pedig elviekben akkor már 15 perce beindult a nagy tüntetés.
Fogtuk magunkat Anyummal, leülénk a HATALMAS tüntetős-plakát mellé egy padra. Szállingóztak még a többiek (magyarok), sorban telepedtünk le a padra, és vártuk a tömeget. Rajtunk kívül 2 technikus lézengett a hangosítás körül, egyébként senki. Eltelt egy fél óra, háromnegyed, és még mindig mi voltunk a KEMÉNYMAG! :D
Most tessék elképzelni, ahogy a helyzetben alig érdekelt magyar turisták ott ülnek megszeppenve, vezetőjük s a tüntetők sehol, és szép lassan szállingóznak hozzájuk az emberek (nem nagy szám, kb 5 összesen), hogy akkor mi is a tüntetésre jöttünk? Hááát, igen is meg nem is, mint a jó mesében. :D
Közben kielemeztük, hogy bezzeg ezek a németek nem tudnak tüntetni, mert még az oly ismert (és saját bőrömön tapasztalt) precizitásuk sem tudták betartani. Bezzeg a magyar tüntetők itthon, már a nap kezdetén ott szoktak lenni... hasonlóképpen mi is. :D
Több mint egy óra után megérkeztek a tüntetők, lovas felvonulás (1 lóval, azért késtek mert a másikkal gondok voltak), kis zenekarral, beöltözöttekkel, és sokan-sokan gyertyákkal. Mi meg ott álltunk megszeppenve az első sorban, ma is azon gondolkodom, hogy MIÉRT...
Nem maradtunk sokáig, de az az egy órás várakozás is elég volt, hogy Anyum csúnyán megfázzon, és azóta is azt emlegeti: "A tüntetés árt az egészségnek!"
Egyébként 2 nappal később voltunk túrázni a megfagyott, megjegesedett, sokszor bokáig hófedte sűrű és sötét erdőben is (én közepesen magassarkú bokacipőben :D), úgyhogy volt ott izgalom.
Hazafele meg rekordsebességgel jöttünk, kb. 13 óra hosszáig tartott az út Nyugat-Námetországtól hazáig (Közép-Kelet Mao.).
Úgyhogy jó volt, szép volt, az én egészségemnek még a tüntetés se ártott, jópasikat bár nem igazán láttunk, de mndenki nagyon kedves és aranyos volt. A többit meg majd szóban. :D
UI: Nincs kedvem ZHkat írni, előadásokat és pótórákat tartani! A PS2-m előtt akarok ülni egész nap, és sok pizzát enni. :S
