Mert kell egy kis változatosság, mikor Oszmán Birodalom története vizsgára tanulok. Bár már ennek a tanulása is változatosság, magyarul már rég tanulgattam, volt már egy éve is talán. :)
Hercegnő barátném mondta, jó hogy túlléptem a nosztalgiázáson. Nem-nem... Igazság szerint gyakran eszembe jutnak dolgok. Mint például pont tegnap, amikor beköszönt mindannyiunk kedves havi mikije, engem évente 4x-5x nagyon meggyötör. Jól emlékszem, egyszer annyira görcsöltem, majd kiestem a padból - még gimi elsőben vagy másodikban lehetett. Arra is nagyon jól emlékszem, hogy "Szügyi mama" volt olyan angyal és beült velem a gyengélkedőbe, adott gyógyszert meg meleg kardigánt a derekamra. Könnyebb volt elbódulni hogy ott volt és énekdolgozatokat javított.
Na meg azóta ha görcsölök, mindig eszembe jut ő meg a jótanácsa, és ha itthon vagyok, cavarok valamit a derekam köré. Jobb is lesz mindig.
Sajnálom hogy nem sikerült igazán az osztály anyjának lennie, nem csak tőle függöt. Nade kölykök voltunk, nem mindig tudtuk értékelni a szeretetet. De jó ofő volt, ez nem vitás.
--
Néha szinte meglepődve emlékszek vissza az utolsó pár hónapomra a koliban. Úgy 2008 februárjában egyre többet jártam át az utolsó szobába (jézus, a számára már nem is emlékszem, talán 27?), ahol Enikő és Adri tengették igazi (engedélyezett) lázadóként mindennapjaik. Jó volt ott a csend, imádtam olvasni, PSP-zni, Enit és Adrit az őrületbe kergetni hogy kevés tanulással mégis jó jegyeket kapok általában. :)
Aztán, azt hiszem, március lehetett, át is költöztem. Emlékszem, Klárival nem voltunk beszélőviszonyban akkor. Azóta tavaly februárban kibékültünk. Nyáron még fel is hívott, nem is tudtam azt mondjam-e bí vagy bá.
Szóval átköltöztem. Szép volt... és nehéz időszak. Érzelmileg akkor zsarolva voltam, hülye és túlzottan kompromisszum-kereső. Azóta vastagabb a bőr a pofámon, ha kell. :D
De sose felejtem el, mégis milyen jó volt ott. Mikor megvettem a PS2-t és Need For Speeddel gyaktuk egymást, meg Eni, mikor bezsepizted a hajam, ezzel olyan frizut varázsolva a ballagásra, hogy anyumék meg se ismertek 20m-ről. :) Nameg a Xena-mozizást se lehet elfelejteni, remélem a gyűjteményed azóta is gyarapszik.
--
Meg a programhétvégék. Hogy milyen jó kaják voltak (már mikor nem csomagoltat kaptunk, bár ha emlékszel, Eni, én mindig nagyon imádtam a rántott húsos zsömlét :)), extra örültünk ha valaki időközben lelépett mert legalább lenyúlhattuk az ő kajaadagját. Azért evésben mindig Szabi volt a menő, aki (csak a laikusoknak mondom) annyit evett, hogy 3 nagydarab emberre elég lenne, mégis olyan vékony volt, mint az ujjam. Meg sok jó helyre eljutottunk, nem igaz? Az, hogy fél Európát meg Amerikát is megjártam, csak az AJPnek köszönhetem. Az Adidas szettem meg még mindig megvan, képzeld, most is az van rajtam, le nem rohad rólam esküszöm. Örülök hogy nem nagyobb a (sokkal) nagyobb a hátsóm mint 2003-ban volt.
Na meg a csopfogok. Gazsó Ciceró odavetett megjegyzései, amik mindig +10mp-et igényeltek, hogy az agy dekódolhassa őket (vele mi van, de kíváncsi vagyok), Szabolcs türelmetlen kiabálásai, Ádámék meg mindig cukkolták. Meg a Klári féle "Csend legyen MÁÁÁÁÁR!!!!"-ok.... hmmmm...
---
Gizi nénit azt hiszem fél lábbal a sírba tettük már, mikor mindig 15 perccel kajajegy-osztás előtt lenn voltunk. Na az is! Reggel sárga, este zöld... micsoda rekordsebességgel válogattunk, rohantunk le a lépcsőn, megvolt a saját asztalunk is, bár az összeveszések függvényében ez néha változott. Anyum múltkor mutatott egy olyan mélytányért, amit ott mindig használtak. Kérdezi: tudtam-e, hogy ez egy adagtál. Hát mondom, elég jól ismerjük már egymást...
Node itt berekesztem a nosztalgia-folyamot, vár az a tizenakárhány MaTöH (magyar-török háború). De jó volt kicsit nosztalgiázni, majd máskor is csinálom. Legalább az olvasóim 50%-a (értsd: 1 ember :D) érti, miről hadoválok.
UI: Ma megkíséreltem BKVval menni. Tűrhető volt, de messze nem kielégítő. Nem is ez a lényeg, hanem ahogy állok 15 percig a megállóban, nézem a kocsikat a lámpánál. 20-ból talán 2-ben ültek ketten. A többiben 1, azaz 1 db ember. És nem kis Smart kocsik voltak. Ez magában is szomorú, nem még egy ilyen idiótán és bunkón kivitelezett sztrájk esetén. Hétvégére meg jön a szmogriadó. Pöff.
