Egy év, az még egy oldal sincs bejegyzésekből az adminfelületemen.
Egy év a papírokban és könyvekben, apró emlékekben nagyon jól mérhető, ami pici lakásomban folyamatosan halmozódik.
Egy év, és a ruhatáram és lassan, de biztosan cserélődik.
Még végiggondolni is sok azt, amit azóta éltem meg, hogy - két nap híján - egy éve ide költöztem, az én pici, szívemhez oly közel álló lakáskámba.
Mennyit tanultam ennél az asztalnál - az íróasztalom valahogy mindig szegény eltávozott nagypapám műhelyasztalát juttatja eszembe -, és azok a nyári esték, amin tárva-nyitva volt az ablak és majd' meghaltam a hőségtől így is, és hány szomorú és mennyivel több boldog bámulás a tükörbe! A hangulatos meleg fénye a lámpáimnak, az áttanult vagy átjátszott éjszakák, az énekelve vasalgatás, a nyári éjjeleken ablakban könyöklés, a gyorsan összedobott főztök közvetlen hazaérkezés után... Igaz, mindez egyedül, de mind-mind az enyém és csak az enyém.
De ami bennem történt, hogyan mérhető?
Ha csak augusztus óta veszem is, annyi történt, amit előtte talán remélni sem mertem volna. Ha egyszer valaha szeretném meghatározni, hol és mikor is nőttem fel, biztosan az az időszak lesz, amikor itt éltem - éppen ezért ez a szívemnek oly kedves otthonom.
