ez alatt a másfél hónap alatt, amíg nem blogoltam, bizonyos aspektusokban fellendült az életem. Főleg az utóbbi 24 órában. Sok kis dolog, de ha összejönnek, jó érzés. :D
Voltam kinn Törökhonban... jézusom, az első este már szinte könnyeket csalt a szemembe. Olyan illatok, igen, az igazi egzotikus illatsereglet, míg egy zajos, zenés sétálóutca egyik csendesebb mellékutcájában, igazi török teát szürcsölök a barátosnémmal, és közben valami régi török társast játszunk (amiben meg is verem), és mindenhol, még abban a balzsamosan meleg levegőben is ott van Törökország az egész lényével...
Jaj, majdnem sírtam a repülőn. Nehéz volt eljönni, nem csak azért, mert remek vendéglátóm volt, szinte családtagként kezeltek és a barátosnő szülei is hihetetlen élményekkel gazdagítottak, de végleg ott hagytam a szívem egy darabját.
Talán az volt a legszebb élmény, hogy genetikailag nagyon jól beolvadtam. Ha nem szóltam egy szót se, mindenki törökül beszélt hozzám. Mondták is mindig, ki nem néznék belőlem, hogy nem ottani vagyok, Allah Allah... :D (nyugi, ez csak a török 'jézusom', nem tértem meg. Bár sokat vernyogtak a müezzinek, amivel alapjáraton semmi bajom, de a Budapest TV rég letűnt, elcsukló hangú notaműsoraira emlékeztettek néha. XD)
Szóval olyan... olyan otthonos volt, na. Meg az oda-vissza úton olyan nagylányosan egyedül voltam, meg se kottyant. :D
Vissza akarok menni, és úgy éljek vissza fogok.
Na meg például most hívott az egyik régi tanítványom, akivel már másfél éve hűek vagyunk egymáshoz, hogy plusz óra kéne augusztusban. Ami nem kevés lóvé, meg úgy minden év elején NAGYON jólesik ez tőle, tőlük. Nem is bánom, hogy a belem is szét kell majd dolgoznom. Majd kompenzálom magam. :)
Na meg ma van az én Egyetlenemnek, édes-drága Petruskámnak a születésnapja, Isten éltesse innen is! És félig kicsit irigy is vagyok rá, hisz nemsokára már dolgozó nő lesz a hölgyikéből. :D
Én meg bezzeg, kicsúszok fél évet... de az Erasmust mostantól sólyomszemmel figyelem.
Rövid volt ez a nyár, a júniust végigvizsgáztam/dolgoztam, aztán ott volt az a csodás Isztambul, most két hét szó szerinti punnyadás, rajzoláson és videójáték-nyomatáson kívül kevés dolgot művelek, de nemsoká én is betöltöm a kettő kettest, utána pedig egy nagyon nagylelkű (és általam nagyra becsült) gesztus révén Petrusékkal lehetek pár napot a Balatonnál... jaj tavaly is de jó volt. :)
Utána, igaz, mint írtam, meló ezerrel, de addigra szerintem már várom is, hogy csinálhassak valamit.
És ha már egy fogadalom kell a 23. életévemre: többet fogok bulizni, de nem eszetlenül. :)
Na eleget rongyoltam már a szám, küldök inkább egy linket, ha valakit érdekelnek a Törökországi képek:
http://s622.photobucket.com/albums/tt310/pocket_bunny/istanbul/
