Kezdjük ott, hogy az egyetlen szám, ami megmaradt a bálból, az ABBA Thank you for the music c. örökzöldje. Tessék menni meghallgatni!

Gólyabálra már másfél hete készültünk aktívan (ruha meg meghívó, ékszerek stb.), de Ed komának csak sikerült otthon hagynia a belépőjét... NC drága. :D
Ezzel leginkább a Népliget aluljárójában szembesültünk, de már kész is volt a mentőterv: ha valamelyikünk Pippel lenne oly kedves, hogy Ed gólyatáborbeli örsvezetőjével (Bogyó :D) menne el, kinek névre szóló páros meghívója van (HÖK vezetőségi tag lévén), és lepasszolná neki a saját jegyét. Merthát ha két férfias férfiú megy el párként, az mégis... (igaz, láttam rá példát :D)

Feláldozám hát magam, mert a Bogyóhoz én illettem jobban méretben, s Ed boldog tulaja lett a jegyemnek. Nagy nehezen "elvergődtünk" a színhelyig (Edék rendesen lemaradtak, aztán meg csak futólag találkoztunk végig), és jön a magy meglepetés: bezonyám, a párosjegy VIP volt. Csak néztem erre meg arra a csodálattól mint a Pipő a mesében, és áldottam magam, hogy ilyen csini/elegáns/pörfikt ruhát választottam... Fő feladatom a Bogyó mellett szépnek lenni és mosolyogni, mikor a fél HÖK vezetőségnek és egyéb embereknek bemutatott... :P jaj meg a dékánnak. Na ott remegett meg a borospohár a kezeben, ki is löttyent a kezemre, legszívesebben elsüllyedtem volna... Mármint értitek, én nem is ilyen felidulásból jöttem, de nagyon örültem hogy ott lehettem (/hogy a Bogyó mutogathatott, enyhén volt büszke :D), fenomenális arcok vannak a HÖKben (majdnem-ingyenfogyasztásról a VIP részlegben már nem is beszélnék...), és sokat beszélgettünk a Bogyesszal a struktúráról, szóval érdemes lesz ebbe belevágni.

Na meg rájöttünk, hogy nagyon jól megértjük ám egymást a Bogyóval... NAGYON. Khm. :D Aki innentől nem vágja, az kapcsolja fel a villanyt, hátha megvilágosodik.

Jó volt ez a buli, igaz nekünk meg a Pippinek/Ednek/Vercinek máshogy volt jó (szétáztak, mi meg alig ittunk egészen pontosan :P), meg őszintén, nem volt sokszor ínyemre kimozdulni a kellemes VIP teremből, ahol nyugi volt, nem ázott be a plafon és nem ordított a zene. Úgy maga az egész "csődület" kísértetiesen hasonlított a Tudor-kori angol udvarra. Hierarchia meg minden. Bogyót is sajnáltam, mikor már kétszáztizenharmadjára kellett leállnia ismerősökkel (én nem bántam, csak őt sajnáltam, milyen lehet, ha rohan valahova... :P).

Tiszta jól telt az idő, rajtam nem nagyon mutatkozott az álmosság (max csak úgy, hogy a közléskényszerem szinte nullára redukálódott), igaz, 2 óra délutáni alvás + kávé + energiaital képes hajtani az embert... De végtére elváltak útjaink, én végül a Vercihez mentem aludni... az a csaj valami tündér ha alszik. Na jó, ébren is. :)

Négykor feküdtünk (egy kis "csajos" duma után), én már fél nyolckor fenn voltam, és szenvedtem. Nem volt semmi bajom, csak visszaaludni nem tudtam úgy 10-ig. Akkor sikerült (hála teljesen elsötétített szoba), és negyed egyig egyhuzamban aludtam. Akkor aztán fel, lassú készülődés Pippihez, akinél pár cuccom + a kulcsaim az albimhoz rejtőztek, majd haza. Időközben befigyelt egy hóvihar, de nem hogy elrontotta a jókedvem, hanem fokozta! Végre időben hó! :)

Hazaérvén betértem a SPARba és három tábla Milkával boldogabban jöttem ki (mert akciós és mert megérdemlem), úgyhogy most filmezés és csokizabálás lesz a program. (Holnap meg széttanulom az agyamat.)

Jó dolog Hamupipőnek lenni. :3