Hát itt vagyunk, megint itt vagyunk. Mikor ki van a lábam alól húzva a talaj, de úgy, mint ahogy eddig sosem.Sok mindenről lemaradtál kedves Naplóm. A nagy, lángoló szerelemről, tartalmas nyárról. Hogy egyre jobban zavart a lakás kicsinysége, és hogy októberben, kis bonyodalmak…
Mert a világ attól színes, hogy nem fekete-fehér.
Elegem van abból, hogy az álmaimat követem. Inkább megkérdezném, merre tartanak, aztán majd később összefutunk.
