Ez megint dühöngő lesz, ilyentájt mindig kell egy ilyen poszt. Ne olvasd ha túl jó a kedved, lerontja.

Elegem van, hogy ebben a félrekúrt családban mindig mindenki jobban tud nálam mindent. Mikor még abba is belekötnek (ha havonta egyszer rámjön a hülyeség és merek nekik mesélni magamról) mit reggelizek (idézek: "Egyél egy almát reggelire, elég az!" igen, de nem nekem, köszönöm "A müzli tele van méreggel, majd jól megbetegszel!" na igen, meg van benne SZÉNHIDRÁT és FEHÉRJE a tejben urambocsá, ami csak kicsit táplálóbb mint az alma. És valahogy nem volt még címoldalon ilyen, hogy: a müzli rákot okoz! Otthon is szét lehetne nézni, szerintem csak a konzerves májkrémben több az E mint az én müzlimben).

Na és ekkor bezzeg még Kedves Bátyám is mindent jobban tud, Ő, aki egyébként tesz rá magasról - már bocsánat - hogy akár a legalapabb infót megossza velem (pl.: meddig marad Pesten, ami nekem kulcsfontosságú). Mindig jönnek a visszakérdezések, a belekötések ("nem hiszem el hogy nem tudsz két óra közt enni, én is voltam főiskolás!" igen kedves, de nem ám 6 félévig. És urambocsá nem tetted oda magad. Nem rohantál könyvtárba, tanítani, óráról-órára. Irigyellek), majd a vita végén, amikor megunja a "na ezt hagyjuk" olyan "úgyis hülye vagy, felesleges rád időt vesztegetni"-hangsúllyal. Ilyenkor törnék-zúznék. Legszívesebben magamat, mert megtanulhattam már, hogy se neki, se anyuméknak ne meséljek TÚL sokat magamról. Erre vagyok, arra vagyok, minden szép és minden jó. Pont.

Mert ha már egy kicsit is megosztom velük az aggályaim, egyből jön a: "ne hergeld már ezen magad!" meg a "bízz a legjobban!". Attól aztán megoldódik, tényleg. Meg: "mit agyalsz még ezen?" - esetleg mert ha nem jön meg az ösztöndíj, többet kell dolgoznom, és így is minden percem beosztom?

Sírnék a dühtől komolyan. Hogy olyan tehetetlen, rohadtul fiatal vagyok és még nem is igazán önálló - nem is tudnék az lenni sajnos még. És mindenek fölött: naiv. Kurva naiv a családommal kapcsolatban. Nem tudom hányszor kell még pofáraesnem, hogy végre eltávolodjak a családomtól.

És már bocsánat, de ha hetente kb 14 órát dolgozok a suli mellett, akkor már szeretném fenntartani magamnak azt a jogot, hogy ne szeressek  reggelire másnapos zsemlét enni (olyan felvágottal, amit kedves bátyó szeret én meg persze nem, de ezért is én vagyok az idióta).

Tehát zajlik az élet, csodás, látjuk. Nem baj, most csakazértis még több müzlivel tömöm magam (és nem, nem azért bátyó, mert "divatos", ezért a kommentedért a fejeden törtem volna szét a laptopod. Mi a francot képzelsz, 12 éves idióta vagyok?), remélem minél hamarabb kipurcanok. Virág nem kell, hantoljatok itt el a drága Köztársaság téren, úgyis túrják. Ó és még több müzlivel temessetek el, lehetőleg fű se nőjön azon a környéken. :D